Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története

Diószegi K. István debreceni kántor története

27

Minekutána | *2v] [berettyó]újfalusi83 iskolamesterségemet boldogul eltöltöt- tem volna, amaz boldogtalan esztendőkben8-* (melyekben elvéteték a szegény magyar Izraeltől a dicsőség (íSám 4,22)8s és elesett a mi fejünknek koronája (JSir 5,16).

Oh, mely sokszor sok veszedelemtől szabadítottál, meg oh, én jó Istenem. E’ boldogtalan időben boldogtalanná lettem, mert tégedet én jól tevő Istenemet, káromló, háborgató, bosszantó voltam, de én rajtam édes Atyám megkönyörültél (íTim 1,13).* 84 85 86 Ama Magyar Jeruzsálemben8? a debreceni dicséretes iskolában, ama tudós Gamálielek lábainál88 letettél.89 * *

88 Berettyóújfaluban Zoványi szerint Diószegi 1657-től tartózkodott s 1660-től már Debrecenben volt. A fent idézett iskolatörténeti adatok alapján ez pontosítható: 1659- ben már biztosan a cívisvárosban élt.

84 A Jeremiás siralmaira való utalás és a zsidó-magyar sorspárhuzam alkalmazása, majd később a szövegben „amaz Magyar Jeruzsálemben a’ Debreczeni dicséretes Scholában” metafora ismét csak felidézi id. Köleséri Sámuelnek a Bánkódó lélek nyögési (Debrecen, 1666) címen kiadott jajjos imádságait, melyek Várad elestét (1660 augusztus) idézték meg ekként a zsidó-magyar sorspárhuzam képeivel, és ezzel kijelölték a fatális évekről való gondolkodás nyelvi erőterét. Az 1657-től bekövetkezett tatárdúlás a kortársak szemében az 1657-58-as évekhez kötődött, és nagyjából Apafi fejedelemségének első éveiig tartott (1661-62). Ezek szerint Diószegi 1657-58-ban (talán még 1659-ben is) lehetett újfalusi rektor.

85 „Oda van Izrael dicsősége, mert elvétetett az Isten ládája” (íSám 4,22).

86 Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem (íTim 1,13). A „fatális esztendők” ellenére Diószegi élete megmaradt, de e metaforikus mondat mögött, melyben az Istent bosszantó felfogását idézte meg, a rákövetkező mondat indoka sejlik fel: Debrecenbe futott, azaz az újfalusi iskolamesterségét elhagyta.

8? Zsidó-magyar sorspárhuzam kedvelt szintagmája: az erősség, amelyet az Úr véd, még megtartott a veszedelmek idején. Magyar párjai még a 17. században: Várad, Kassa.

88 Utalás Pál apostol beszédére: „Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, ahogyan ma ti mindnyájan.” (ApCsel 22»3; 5,34)- Gamálielek néven Martonfalvi Tóth György és Debreceni Szűcs János nevű tanáraira utalt. Ld. Markai LÁSZLÓ: Debrecen iskolájából ország iskolája. (1660-1703) In: A Debreceni Református Kollégium története. Főszerk.: Kocsis Elemér. Debrecen, 1988. 52. p. A franekeri doktoriját Debrecen akkori lelkészeinek és ennek a két, egykori collegiumi tanárának ajánlotta. (RMK III. 2325.)

89 A debreceni beiratkozása 1659-ben történt. Ld. Szabadi, 2013. I. 288., 2126. sz. Az ebben a forrásban itt található egyéb bejegyzések értelme: Rector Debreceniensis (1666-68-ra vonatkozik). Promotus in Academias (1663-től érvényes kijelentés). A

városi jegyzőkönyvek töredékesen erről az időszakról. - MNL. HBMLt. IV. A. 1011/a. 15. köt. (1658-1664) Ez az a bizonyos kötet, amelynek az első harmada hiányzik (csak 1661-től olvasható folyamatosan), mivel az egyik háborús időszakban (1705) a városra

törő kurucok, majd németek feltörve a Titkos levéltárat, azt feldúlták, s ezt a kötetet szétszabdalták, s ez olyan látványos, hogy a katona kardjának ívét is valósággal ki lehet rajta tapintani.