Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története

18

Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017)

lelkész leszármazottaira a Kis pronoment, holott egyikőjük publikációjában sem találtam semmilyen önmagukra értett plusz nevet: csak egyszerűen Diószegi Pfastoris] Sámuel (1675-1713)32 33 34 35 és Diószegi János (1708-1782) néven jegyezték le a nevüket.33

Végül a Diószeg helytörténetét megíró Molnár Jánosnál került elő a legcifrább változat, egy négytagú variáns: Diószegi Konta Kis István néven. 34

Az eddigiek tanulságai tehát a következőek. A névhasználat erősen ingadozó volt a 17-18. századi kortársak közt, de még inkább a későbbi történeti szakirodalomban. Jóllehet Diószegi István magára hivatalos helyen vagy nem használt egyebet, vagy csak a K. rövidítést alkalmazta, a debreceni és diószegi városi bírák Konta s Conta taggal hivatkoztak rá. Ez tehát akár azt is jelentheti, hogy Diószeginek a nevében néha alkalmazott C/K. jelölés mögött valamelyik megjelölés, vagy akár mindegyik is beleérthető.

A történeti irodalomban a legkorábbi, 18. századi életrajzokban került elő a neve, s vegyes használatban. Bőd Péternél (1767) és Keresztesi Józsefnél (1786) Kis, Weszpréminél simán (1787), Molnár Jánosnál (1885) Konta Kis változatban. Úgy tűnik, mintha Diószegi önmegnevezésében nem játszott volna kiemelt szerepet a két munkahelye által alkalmazott megkülönböztető jelölés. Hozzá kell tenni azonban, hogy a jelenlegi ismereteink szerint. Diószegi legkedveltebb kiadványából ugyanis a Lelki fegyver című művéből - melyet a német Avenarius/Habermann-féle imák Henrik van Diest által hollandul kiadott fordítása alapján készített — az első három (!) kiadás nem maradt ránk. A sikerkönyvvé vált imádságos könyvecske 18. századi kiadásainak (1666 és 1790 között több mint 12-szer jelent meg) a címlapjain sem található sehol Kis cognomen.35

Kérdés, hogy honnan származnak ezek a pótnevek. A magyarigeni lelkész a forrását nem jelölte, szemben a diószegi társával. Molnár János 19. századi kálvinista, diószegi lelkész helytörténeti munkája az érmelléki egyházmegyei levéltár adatait, annak város- és egyháztörténeti múltjának gazdasági és statisztikai vetületét is feldolgozva Diószegi kiadványait is megidézte. Eszerint a valaha jelentős érmelléki város két papot tartott, a Nagy utcai és a Tószer utcai lelkészek listájában az előbbinél találkozunk Diószegi Konta Kis István és Diószegi Kis Sámuel nevével, az utóbbinál pedig a kassai mártír, Czeglédi István fiával, Czeglédi Pállal.36 A Diószegi lelkészekről feljegyzi, hogy apa és fia egymás mellé temettetett a templom32 Ld. RMK III, 4084. A franekeri disputádé címlapján kéttagú név áll, de az egyik köszöntő vers írója (Uo., 54.), a „sympatriota” Diószegi G. Mihály, a losonci gyülekezetben s a peregrinációban őt követő rektor nevezte őt ekként.

33 Szinnyei a fent idézett helyen Jánost is ezzel a háromtagú névvel jelölte. A marosvásárhelyi diáklistán azonban csak a családnév - keresztnév kombináció áll (1718-ban, ld.: Tónk SÁNDOR: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700. Szeged, 1992. 1586. sz.), illetve a marburgi disputáján (1731) és a Szathmári Paksi Mihály felett tartott temetési beszédén is ugyanez a helyzet (1748).

34 Molnár JÁNOS: A Bihar Diószegi ev. ref. egyház múltja és jelene. Egyháztörténeti monográphia. Nagyvárad, 1885. (továbbiakban: MOLNÁR, 1885.) 195. p.

35 Ezt megerősítette Varga Bernadett (OSZK) és Bíró Gyöngyi (Ráday Könyvtár), akik a kiadvány 18. századi utóéletét vizsgáltak. Nekik köszönöm ezt az adatot.

36 Molnár, 1885.195-196., 208-209. p.