Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története
14 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) meg is válhatott. A 2-3 évenkénti váltás gyakori volt, de arra is van bőven példa, hogy valaki évekig (akár 8-10 évig is) szolgált egy helyen. Ritkább esetben pedig még visszatért korábbi valamelyik szolgálati helyére: például a hajdúvidéken visszahívták a már egyszer fegyelmivel elbocsátott papot (jobb hiján, gondolom). Az egyházi szolgák alkalmazási vitái 1663 húsvétján Debrecenben komoly konfliktust okoztak. A húsvéti ünnepkör idején végrendelkezett, és kivette betegszabadságát a város főlelkésze, Komáromi Csipkés György.5 A városi tanácsi jogok kiterjesztése (város, egyház, iskola közötti alkalmazási és eljárási gondok a város és egyházmegye határterületén), a joggyakorlat technikái is megelevenednek ebben az ügyben. A városi vezetéssel való, jó félévig tartó bérvitája kapcsán az egyházmegyei és egyházkerületi zsinatok határozatokat hoztak, s ezek alapján 1663 júniusára az egyik városi lelkész távozott (Vetési Sándor), helyette egy másik érkezett (Krizbai K. György). Emellett az egyik kántor lemondott (Diószegi K. István), a másik (Párnás Miklós) bérvitába keveredett a várossal: az előbbi a külföldi peregrinációjá- ra kért támogatást, a másik a húsvéti ünnepekre kiszállásba ment Nánásra, s nem volt biztos, hogy visszatér. A város végül rögzítette a főlelkész illetményét és a kántorok stallumát is. A kántorok megbecsülését több apró adat is jelzi. 1661-ben Udvari Jakab,6 majd pedig 1664-től Párnás Miklós kántor nevét jegyezték fel az espe- resi jegyzőkönyvek. 1663 januárjában tárgyaltak a városatyák az utóbbi kántor ügyében, s vitát kavart, hogy marad-e a régi, vagy jöjjön egy új, de akkor is a régi feltételekkel.7 S mikor végre megegyeztek Párnás Miklóssal, ezt feljegyezte a városi és az egyházmegyei jegyzőkönyv is, hiszen egyházi személy, de városi alkalmazott lett, s ezért mindkét helyen le kellett vizitál- nia. A város jegyzőkönyvbe vette a tényt és a fizetési módot,8 az egyházmegyei jegyzőkönyv pedig a következő év januárjában tartott debreceni zsinaton rögzítette ezt a szerződést annak kora újkori szertartásrendjében, kézfogással és hitlevél kiállításával pecsételve meg a külső elhívást.9 Alig 20 5 Ennek a helyzetnek a részletes elemzését mikrotörténeti aspektusban elvégeztem: Csorba Dávid: Komáromi Csipkés György, a „megtébolyodott Notarius”. In: Prózai kegyességi műfajok a kora újkorban. (Prédikáció, meditáció és imádság.) Szerk.: Fazakas Gergely Tamás et al. - Studia Litteraria, 2013. 3-4. sz. 108-145. P6 Udvari Jakab a Debreceni Collegiumban 1632-ben, Medgyesi Pál rektorsága idején subscribált. Ld.: Catalogus [...] Scholae Debrecinae. Leírta: Bakóczi János, 1895. [Kézirat.] — A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen (továbbiakban: TTREL.) II. 1. e, 2. k. Neki ajánlotta Tolnai Szabó Mihály, későbbi híres kurucprédikátor a diákköri disputációját (RMNY 3027). 7 „An retinendus cantor novus ad Conventionem vetere? Difficultantes viri ad 20. Interim voto omnium, meg kell adni előbbi fizetésit concluditfur]- Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára, Debrecen, (továbbiakban: MNL. HBMLt.) IV. A. 1011/a. (= Debreceni magisztrátusi jegyzőkönyvek) 15. köt. (1658- 1664), 1663. január 27.; ennek zárása: 1663. február 1. 8 Jellemző módon a fizetést két részletben, Szent Iván napjáig és Kiskarácsonyig kellett rendezni. 1678-ban már szeptember 1-ben állapították meg ezt a dátumot: MNL. HBMLt. IV. A. 1011/a. 20. köt. (1678-1680), 1678. 3r. 9 „Humanissimi t>. Nicolaus Parnas Cantor t>ebrecinens[is] dexter[am] s'ua[m] in signum unionis & obedientiae a R. D. Seniorfo] postulatum, exhibuit a coetus
