Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története
Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története Csorba Dávid A címben jelölt személy ismert 17. századi kálvinista lelkész (1635^1698), akinek egyházi szolgálata előtti kántori életét már feljegyezte a szakiroda- lom, bár sokat nem tudott ezzel kezdeni. Előbb tehát a kora újkori kálvinista kántor szerepéről szólok (a) egyetlen alkálmazási vita kapcsán, melynek forrását egy eddig nem ismert levéltári adat szolgáltatja. Ez alapján egy másik jelenséget is tisztázni lehet (b): a fenti lelkész nevének variációi között igyekszem rendet tenni. Majd az egyik elveszett művének az eddig elérhető legpontosabb címleírását adom meg (c), pótolva és kiegészítve az RMNY-tételben csak feltételezett és hiányos adatokat. A vizsgálódás végén (d) pedig közlöm ennek a kötetnek az előszavát, mely a lelkész élettörténetét tartalmazza saját megfogalmazásában, ahonnan minden történetíró és biográfus az ő esetében egyéb forrás hiján elindulhatott. Debreceni kántorok A kántorokról ritkábban szólnak a történeti tanulmányok. Sem Sárospatakon, sem Debrecenben még a 19. századi nagy pozitivista gyűjtések korában sem készítettek ilyen összeállítást. Fekete Csabának a Debreceni Református Kollégium 1988-as történetében jelent meg a Kántushoz kapcsolva egy remek történeti tanulmánya a debreceni kollégiumi énekes kultuszról, éneklő deákokról és kántorokról.1 Ebben a kántoroknak a 17. század eleji listáját is közreadta az Acfa Sedis Scholastica és Thury Etele kutatásai alapján.2 3 4 A debreceni városi jegyzőkönyvek is a kezdetektől közük a kántorok nevét, s az itteni 1663-as megegyezés után az évi kétszeres fizetési időpontkor a teljesítés mellé a béreket is (néhol az esetleges alkufolyamatba is betekintést nyerhetünk). A kora újkori tisztújítás szerződéses alapon nyugodott, de nem ment könnyen. Minden fordulón (évi egy vagy két alkalmon) a fenntar- tó/alkalmazó megtárgyalta az ún. marasztás feltételeit.3 Ez jelentette egyfelől a folytatást vagy elbocsátást, illetve a javadalmakat. A stallummal kapcsolatban lelkészek esetén tudjuk azt, hogy több részből állt: illetményföld (föld és kaszáló), pénzbeli összeg (önkormányzat vagy a patrónus részéről havi költség és egyházi adó), terményjárulék (gabona, bor, vászon, állat, tűzifa etc.) és egyéb juttatások (szállítási, robotoltatási jogok, illetve sák- ramentumos stóla).“» A 17. században és azon belül az általam vizsgált debreceni források alapján kijelenthető, hogy ez nem mindig ment simán. A városi tanács a szószéken neki nem tetsző módon szóló embertől könnyen 1 Fekete Csaba: A kollégiumi énekkar történetének rövid áttekintése. In: A Debreceni Református Kollégium története. Főszerk.: Kocsis Elemér. Bp., 1988. 754-759. p. 2 Uo., 25. sz. jegyz. 3 Ld. ehhez: Csorba Dávid: Van-e tisztessége a tisztségnek? In: Közösség, 2012. 1. sz. 12-13. p. 4 KISS Réka: Egyliáz és közösség a kora újkorban. A küküllői református egyházmegye 17—18. századi iratainak tükrében. Bp., 2011. (Néprajzi Tanulmányok.) 165. p.
