Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - RECENZIÓK - Bába Szilvia: Kovács Lőrinc: Az egyház a jóléti világban [ismertetés]
Recenziók 139 A kötet első fejezetében a jóléti társadalom fogalmát fejti ki és bemutatja szerkezetét: milyen intézményeket és gyakorlati intézkedéseket jelent. Példaként részletesen tárgyalja Ausztrália államformáját és a jóléti világ vonzását, amely segít megérteni, hogy miért olyan vonzó ma is sokak számára az ötödik kontinens. Felhívja a figyelmet egy igen lényeges különbségre: a jóléti államokban, így Ausztráliában (és az USA-ban, Kanadában...) a jótékonysági, civil és nonprofit szervezetek, továbbá az egyházak működése a közösségek támogatásától függ. Az egyház és az állam teljesen különváltan működött és működik ma is. Nincsen semmiféle egyházi adó vagy állami szubvenció. A hitközségek önfenntartóak. A római és a görögkatolikus, a református, a baptista, az ortodox stb. gyülekezetek tagjai rendszeres tagdíj fizetésére vállaltak és vállalnak kötelezettséget, továbbá adományokkal segítettek, segítenek. A diaszpóra magyar egyházközségei a hívek tagdíjából, adományaiból és ahol az infrastrukturális lehetőség adott, ingatlanok bérbe adásából tartják fenn a templomot, illetve a gyülekezetei. Ennek érdekében az egyházak napjainkban is nemcsak a szakrális és nemzeti ünnepeken szerveznek műsort, hanem például szilveszterkor, Valentin napon, anyák és apák napján, szüretkor, farsangkor stb. Pikniket, vacsorákat, támogató bálokat rendeznek, rétest sütnek, tésztát gyúrnak, kolbászt töltenek.2 3 A szerző, ugyancsak az első fejezetben, bemutatja a jóléti társadalom negatív tényezőit. A reklámot, a fogyasztásra való ösztönzést, a felsőbbren- dűségi tudatot, a manipulációt veszélyként értékeli és ismerteti. Szól a szegénységről és gazdagságról. Továbbá igen fontos kérdéseket fogalmaz meg: „Hogyan változtatja meg a gazdagság lehetőségének tudata, a gazdagság vagy a „hitelben való gazdagság” az egyén identitását? A függő lét, az önfeladás hogyan válhat kísértéssé vallási, nemzetiségi téren is, és miként fejti ki negatív hatását egyházi, hitéleti szempontból?” (33. p.) A választ a kötet harmadik fejezetében adja meg. Részletesen tárgyalja a gazdagság bibliai megitélését, továbbá a jóléti világ egyházképét is. A második fejezetben ismerteti a kivándorlási hullámokat. A magyar diaszpóra történeti hátterének elemzése azért is szükséges, mert ezeknek a kivándorlási hullámoknak, okozati eltéréseknek nagyon komoly következményei vannak az asszimiláció, a magyarságtudat, az identitás és a Magyarországhoz való viszony dimenzióiban. Tehát sem az emigráció, sem a disz- szidensek csoportja nem homogén, és a sokszínűség az utódokra, a harmad-negyed-ötöd generációra igencsak jellemző.3 Kovács Lőrincnek a kivándorlási hullámok történeti szakaszolását illető felfogásával jómagam nem értek egyet. Ő első kivándorlóknak nevezi azokat, akik „a 20. század második felétől kezdődően az 1929-es gazdasági válságot megelőző időkben veszik birtokukba az új hazát”. (51. p.) Nyilvánvaló elírásról van szó, és 19. századot akart a szerző lejegyezni, hiszen a 20. század második fele az 1950-es évektől kezdődik. Ennél fontosabb azonban az, hogy 1867 után, tehát a kiegyezést követően indult meg a kivándorlás és az 1880-as, 1890- es években vált tömeges méretűvé, illetve a századforduló utáni években, 1906-1907-ben érte el csúcspontját ez a hullám. Az I. világháborúval szinte 2 Bába Szilvia: Az Óperenciás tengeren túl. Magyar identitás a diaszpórában. Bp., 2015.138., 157. p. 3 Uo., 35. p.
