Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - BESZÁMOLÓ - Löffler Erzsébet: Egyháztörténeti konferencia Pyrker János László szepesi püspök, velencei pátriárka és egri érsek tiszteletére
124 Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017) sait, benne születésének körülményeit, kalandos ifjúságát, a ciszterci rendben eltöltött éveket, valamint röviden vázolta a szepesi püspökség, a velencei patriarchátus és az egri érsekség élén kifejtett tevékenységét. Utalt irodalmi munkásságára, azon belül is négy legjelentősebb művére, a Történelmi színjátékokra, a Tunisiasra, a Szent hajdan gyöngyeire, valamint a Rudolf von Habsburg c. eposzokra. Ez az előadás lényegében előkészítette a további tematikát, melynek segítségével elsőként a főpap rövid, alig kétéves, ám annál hatékonyabb szepeshelyi tevékenységével ismerkedhettünk meg. Miroslav GejdoS (Katolikus Egyetem, Rózsahegy), valamint JÁN GunCaga (Katolikus Egyetem, Rózsahegy), és Tóth Sándor János (Selye János Egyetem, Révkomárom) tartottak előadást. Miroslav Gejdos arról beszélt, hogy milyen összefüggés fedezhető fel Mária Terézia oktatási reformjai, illetve a szepeshelyi tanítóképző alapítása között. Ján Guncaga és Tóth Sándor János előadása pedig arról szólt, hogy milyen jelentőséggel bír a két tanítóképző a mai tanárképzés szempontjából. Az új intézmények célja az volt, hogy a jövőben ne a kántorok, sekrestyések és egyéb alkalmi tanítók - esetenként funkcionális analfabéták — oktassák a gyermekeket az elemi iskolákban, hanem szakképzett pedagógusok. Hangsúlyozták azt is, hogy a magyar oktatás történetében a szepeshelyi és az egri intézményben fordult elő először, hogy nem a tanulónak kellett alkalmazkodnia a tanár által beszélt nyelvhez, hanem végre a tanár, a tanító a gyermekek anyanyelvén szólhatott a diákokhoz. A Szepességben az ott élő szászokhoz (cip- szerekhez) németül, Egerben pedig magyarul. Az érsek 1820 és 1827 között Velencében eltöltött hét évéről e sorok írója tartott előadást, utalva kinevezésének, majd későbbi elmozdításának politikai hátterére is. A patriárchátus élén jelentős egyházszervezői tevékenységet mondhatott magáénak, amit annak is köszönhetett, hogy rendkívül művelt, az egyház és Isten iránt elkötelezett ember volt. A pátriárka-érsek egri tevékenysége volt a leggyümölcsözőbb, erről több előadás is szólt. Egerben ugyanis kereken húsz évet töltött. Horváth István levéltáros (Egri Érseki Levéltár) a Pyrker által szervezett takarék magtárakról szólt, melyek segítségével biztosítani lehetett a parasztság élelmiszerellátását rossz termésű években is. Verők Attila és Mizera Tamás (Eszterházy Károly Egyetem, Eger) az egri érseki nyomda tevékenységével foglalkoztak Pyrker érsek idejében, különös tekintettel a tanítóképzést szolgáló tankönyvkiadásra. Tengely Adrienn (Eszterházy Károly Egyetem, Eger) pedig a vallásosság és a lelki élet jellegzetes megnyilvánulásairól (böjti szokások, búcsújárás, körmenetek stb.) beszélt az érsek egri évei kapcsán. Ezzel a témával volt rokon Fajcsák Attila etnográfus előadása a Pyrker érsek által kezdeményezett - igen ritka, hét stációs - egri Kálvária és Szent Sír kápolna létrejöttéről a vár Szép bástyáján, a körülötte kialakult kultuszról, majd a kegyhely pusztulásáról. Koós Ede (Hittudományi Főiskola, Eger) három egri papköltővel foglalkozott, Pájer Antal, Mindszenty Gedeon és Tárkányi Béla munkásságával, akik Pyrker érsek idejében nemcsak tanárai voltak a tanítóképzőnek, de Tárkányi Béla volt a főpap utolsó titkára is a halála előtti években. Köves-Kárai Petra (Érseki Vagyonkezelő Központ Közgyűjteményei, Eger) az érsek híres képtáráról szólt, mely 1836-ban a főpap nagyvonalú felajánlása révén a Nemzeti Múzeum egyik első gyűjteménye lett. A műveket főként a Velencében eltöltött évek során vásárolta, de egri tartózkodása
