Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Szabó Csaba: Balogh Margit újabb Mindszenty monográfiája
96 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) akarat, a nagy és szent értékek tudása elgyengül, elhalványul, szinte már csak pislákol. Ebbe a kábultságba belevegyülnek valahonnan a folyosóról, - távolról, de majdnem minden irányból — a mások kétségbeesett jajgatásai, amelyeket még felfog a fül, de szinte csak a tudat küszöbe alatt: a lélek már kábultan szunnyad, mind jobban eltompult az álmatlan és kínnal teli éjszakákon. Az akaratbénító és kábító szerektől való félelmemben már alig eszem, és annak ellenére, hogy a három orvos naponként elmaradhatatlanul többször is megjelenik, szabad levegőre, sétára az ott töltött 39 nap alatt egyszer sem engednek. Egy erős, eddig soha nem tapasztalt félelemérzés keríti hatalmába egész lényemet. Aggódom az Egyházért, magamért, de leginkább azokért, akikre már is bajt hozott vagy még bajt hozhat az én „ügyem”. Ma nem kételkedem abban, hogy ezt a mindent háttérbe szorító félelemérzést orvosi beavatkozással hozták létre. A vallatok ezt a mesterségesen támasztott félelemérzést állandóan növesztették és felerősítették úgy, hogy a továbbiakban ez az uralkodóvá tett félelem megbénította elhatározásaimat és cselekedeteimet.”! VII. fejezet: A harmadik rabság. Talán a bíboros életének legkevésbé ismert része a börtönökben és házi őrizetben töltött időszak. Balogh Margit alapos kutatásainak köszönhetően egymás mellé kerültek a mozaikok, és sikerült összerakni, feldolgozni a könyvben ezt az időszakot is. VIII. fejezet: 1956. Önálló fejezet foglalkozik a bíboros négy szabadon töltött napjával 1956. október 30-án estétől november 4-én reggelig. Egyáltalán nem aránytalan ez a többi fejezethez képest, mert valóban csak négy napról van szó, de az esztergomi érsek szinte folyamatosan fogadta az őt felkereső újságírókat, politikusokat, papokat, főpapokat. Szűk püspökkari konferenciát is tartott, találkozott Ordass Lajos evangélikus és Ravasz László református püspökökkel, szervezte a karitász csomagok szétosztását, sajtónyilatkozatokat is adott. A legismertebb és legtöbbet félremagyarázott rádiószózatát 1956. november 3-án este a parlamentben felállított stúdióban mondta el. Majd hazatért a vári szállására pihenni, de másnap hajnalban telefonon keresték a parlamentből és kérték, hogy menjen le a Kossuth térre. Amire odaért, általános zűrzavar fogadta, Nagy Imréék már elhagyták a parlamentet, a jugoszláv nagykövetségre menekültek. Mindszenty már a parlamentet körülvevő orosz tankok között ment át titkárával és két katonatiszttel a Szabadság térre, az amerikai követségre. Közben a városban dúltak a harcok. Mindszenty József mindenre elszántan 1956-ban a következő végrendeletet írta: „Ha az oroszok az Egyesült Amerikai Államok budapesti követségéről elrabolnának, életemtől megfosztanának vagy bármi módon cselekvőképességemet megbénítanák, én, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása azt hagyományozom nemzetemnek: A szabad, független Magyarországhoz, októberi és novemberi hőseinek sírjához legyetek hűek. Mindszenty József: Emlékirataim. Bp., 1989. 266. p.
