Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Szabó Csaba: Balogh Margit újabb Mindszenty monográfiája
Balogh Margit újabb Mindszenty monográfiája 95 hatalom számára a hitüket, tartásukat. A bíborost egyre keményebben támadta a sajtó, lassan nyilvánvalóvá vált számára is, és a kortársak számára is az elkerülhetetlen végzet. „Nyugodtan nézem a mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyéből és bizalmából őrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok. A történelem változatos. Elődeim közül azonban senki sem állott annyira eszközök híjával, mint én. Annyi célzatosan megszőtt, százszor megcáfolt, de konokul tovább hirdetett valótlanság nem tajtékzott mind a hetvennyolc elődöm körül együttvéve sem, mint körülöttem. Nem vádolom vádlóimat. Ha a helyzetet időnként megvilágítani kényszerülök, ezt csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megrázó igazsága teszi. Imádkozom az igazság és szeretet világáért. Azokért is, akik Mesterem szava szerint nem tudják, mit cselekszenek. Szívből megbocsátok nekik.” (Mindszenty bíboros utolsó szózata a magyar nemzethez letartóztatása előtt)2 VI. fejezet: Megverem a pásztort... A II. kötetben a VI. fejezet a Mindszenty-perrel foglalkozik részletesen. Biztos vagyok benne, hogy a módszerek bemutatása, a per elemzése a jogtörténészek számára is sokáig követendő példaként szolgál majd. Balogh Margit rendkívül alaposan, szinte újra lefolytatva az eljárást, elemzi az ismert adatokat, a közvetett és közvetlen bizonyítékokat, a vallomásokat, de precízen felsorakoztatja a korabeli tanukat is, a memoárokat, a sajtót. Sikeresen ütközteti az időnként egymásnak merőben ellentmondó véleményeket és tényeket. Már a bíboros perével egy időben széles körben elterjedt a felfogás, hogy különféle akaratformáló szerekkel sikerült Mindszenty Józsefet az együttműködésre, beismerő vallomásra kényszeríteni. A nyugati sajtó még a pszichotróp szereket is megnevezte (szkopolamin vagy Scopomorphium, actedron). A prímás ezekről a véleményekről is írt 1974-ben megjelent Emlékirataiban, de ugyanott olyan világosan megfogalmazta azokat a tökélyre fejlesztett módszereket, amelyek segítségével konkrét szerek nélkül is el tudták érni az ávós „szakemberek” áldozatuk megtörését. .Ahogyan ellenállásom hanyatlik, úgy fészkeli be magát lelkembe az apátia, a bénultság, a közöny. Minden mindegy. Az igaz és a hamis szinte azonossá válik. Átalakul körülöttem a világ: másképp látom a dolgokat, mint amikor ide beléptem. Napokon és éjjeleken át szakadatlanul ismétlik előttem „bűneimet”. Fáradt, bénuló állapotomban kezdem elhinni, hogy talán mégis bűnös vagyok. Oly sokszor eljátsszák a témát a forgószínpad egyre növekvő sebességével, hogy a különböző változatokban leírt, előadott és kiszínezett összeesküvési drámában kezdem rájuk hagyni hol ezt, hol azt, végül pedig mindent. Nagy bizonytalanságomban csupán egyet érzek: innen nincs kiút és a bénuló idegrendszeren, a testen át ezek az új behatások bevonulnak a belső emberbe, agyába és a leikébe. Összerombolják öntudatának szerkezetét, eltépik ellenálló erejének a szálait. Emlékezet, értelem, 2 Magyar Kurír, 1948. november 18. Körlevél. Legutóbb közölte: Krajsovszky GÁBOR: Legyőzetve is ő győzött! Szemelvények Mindszenty József bíboros írásaiból és beszédeiből. Bp., 2008.13. p.
