Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április
Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április 81 A Segítő Barát Munkaközösség 1993 elején odáig jutott, hogy - Dávid Ibolya1? kormánypárti képviselő vezetésével - a parlamentben is létrejött a tevékenységüket támogató konzervatív csoportosulás. Pont akkoriban, amikor Waco bekerült a világhíradókba, a magyar parlamentben két olyan esemény is történt, amely egyértelműen a szektaellenes lobbi tevékenységével függött össze. Először március elején az egyházaknak juttatandó költségvetési támogatás elosztása kapcsán feszült egymásnak két ellentétes álláspont. Az ún. „A” variáns szerint minden, törvényesen bejegyzett egyháznak (méretétől, tevékenységi körétől függően) jár állami támogatás, az állam nem vizsgálhatja, hogy melyik vallás méltó arra és melyik nem. A másik alternatíva szó szerint így hangzott: „A B variáns esetén az előterjesztő álláspontja, hogy az egyházak társadalmi tevékenysége vizsgálható, és az ún. »destruktív szekták« esetén a költségvetési támogatás megtagadható.” Az országgyűlés konzervatív többsége végül ezt szavazta meg, melynek alapján 4 egyháztól megvonták a költségvetési támogatást, mondván: ezek valójában „destruktív” közösségek (Ide tartoztak a krisnások, a Jehova Tanúi, az ún. Egyesítő Egyház és a szcientológusok.).* 18 Ezzel a magyar országgyűlés először nyilvánította ki, hogy a vallások között „hasznossági” sorrendet alakíthat ki. Az 1994-es költségvetési eljárásban (a választások előtt) már 11 egyházat fosztott meg az országgyűlés az állami támogatás jogától ugyanezen érv alapján. A másik, nagyobb vihart kavart ügy 1993. március 22-én robbant ki.19 Három kormánypárti és egy független képviselő olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely radikálisan korlátozta volna a felekezetalapítás jogát: a minimálisan szükséges 100 fő helyett 10 ezer főhöz és legalább 100 éves magyarországi működéshez kötötte volna az egyházzá nyilvánítás jogi kritériumait. A „történelmi” egyházakon kívül minden más kisegyházat ellehetetlenítő indítványt egyértelműen a Segítő Barát által sugalmazott szektavádakkal támasztották alá. A törvényjavaslat szerint: ,Az utóbbi időszakban a vallásszabadsággal kapcsolatosan olyan jelenségek váltak gyakorivá, amik a joggal való visszaélés eseteit valósítják meg. A hatályos jogi rendezésnek az a hiánya, hogy a szabad vallásgyakorlás nevében történő tevékenységeknek nincsenek erkölcsi természetű korlátái, illetve hogy az egyházak alapítására vonatkozó szabályok lehetővé teszik a törvény tényleges céljainak megkerülését, megkönnyítik az említett nega‘7 Dávid Ibolya (1954-) ügyvéd, az MDF politikusa, 1990 és 2010 között parlamenti képviselő, 1999-től 2010-ig az MDF elnöke, 1998 és 2002 között igazságügyminiszter. 18 Ld. minderről: SEREG András: Kapnak-e támogatást a „destruktív” szekták? In: Népszabadság, 1993. március 6. 4. p.; BEDNÁRIK IMRE - TÓTH László Levente: Pénz nélkül a „bomlasztó” szekták. In: Pesti Hírlap, 1993. március 11. 5. p.; CSUTOROS Gergely: Egyházak. Újraértékelés. In: Magyar Narancs, 1993. április 15. 9. p.; BOROS István: Szekták Magyarországon. 2. In: Magyar Nemzet, 1993. május 17. 7. p. 19 Az Országgyűlés 280. ülése, 1993. március 22. — A Magyar Országgyűlés honlapja: www.parlament.hu / Jegyzőkönyvek / Országgyűlési napló ciklusonkénti adatai / 1990-1994 - 2015. november.
