Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jávor Miklós: A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése a Magyarországi Református és Evangélikus Egyházakban 1956 után
A „reakció” letörése és az együttműködő vonal újjászervezése 1956 után 65 házpolitika cinizmusára jellemző, hogy az ilyenfajta tanulmányutakat követően a résztvevő magyar egyháziaktól olyan szellemiségű sajtónyilatkozatokat vártak el, amelyek a hazai viszonyok között is kívánatos, mihamarabbi megvalósításra váró eszményképként festették le a kínai vagy éppen a szovjet egyházpolitikai modellt és az ottani egyházak mindennapjait. Dr. Esze Tamás főgondnok így írt a Szovjetunióban tett tanulmányútjáról: „Hogy mit láttunk a keresztyén egyházi ember szemével a Szovjetunióban, erről sok jó, megnyugtató, bíztató mondanivalónk van. Hívő emberek ezreivel találkoztunk, a hitük megszégyenített minket. Ezek a hívő emberek mind haladó emberek, mind a béke emberei, mind szocialisták.”s° A Magyar Református Egyház életében döntő változást jelentett az úgynevezett szolgálati teológia megjelenése, amely az addig érvényben lévő „keskeny út” teológiai modelljét váltotta fel. 1957 tavaszán Budapestre látogatott Marcel Pradervand, a Reformátusok Világszövetségének elnöke, aki a békekövetelések megvalósításáért az erők egyesítésére szólította fel a magyar protestantizmust.50 51 Az 1957-es és 1958-as esztendőkben sorra érkeztek azok a „haladó szellemiségű”, nyugati protestáns vezetők Magyarországra, akik támogatásukról biztosították a kádári egyházpolitikai modellt, jelentősen növelve ezzel a Kádár-rendszer elfogadottságát nyugati egyházi (és politikai) körökben. (Az előadók sorát gyarapították: dr. Heinrich Hellstern, a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezetének igazgatója, dr. J.A Mackay, a princetoni teológiaprofesszor, a Református Világszövetség újdonsült elnöke és dr. Martin Niemöller Hessen-Nassaui egyházelnök. Dr. Mackay előadásában a szolgálati teológia mellett állást foglalva kifejtette: „Jézus Krisztus úr, de egyben mindannyiunk szolgája. Az egyháznak akkor van jövője, ha felveszi a krisztusi szolgai formát.”52 53 54 Egyértelműen kirajzolódik a kép, hogy a politikailag irányított teológiában az Állami Egyházügyi Hivatal a reakció elleni harc eredményességének hosszú távú garanciáját látta, amely nem mellesleg a protestáns egyházak nemzetközi kapcsolataiban is kellő zavart és megosztottságot szül. Gálik László Tájékoztató az ellenforradalom után néhány egyházpolitikai eseményről című munkájában így írt erről: „Ezért javasoljuk a teológus profesz- szoroknak, hogy munkaközösségekben dolgozzák ki azokat a teológiai tételeket, melyben teológiailag is indokolják, hogy az egyház helyesen cselekszik, ha a szocializmus építését támogatja.”55 Egyházi részről e szempontból egyik legjellegzetesebb megnyilvánulásnak tekinthető Bartha Tibor5« református püspök Hogyan küzdjünk nemzeti egységünkért és a békéért? című előadása, amely 1958-ban, a Debreceni Református Teológiai Akadémián hangzott 50 Esze Tamás: Látogatásunk a Szovjetunióban. In: Reformátusok Lapja, 1958. május 18. 51 Reformátusok Lapja, 1957. május 12. 52 Reformátusok Lapja, 1958. január 19. 53 GÁLIK László: Tájékoztató az ellenforradalom után néhány egyházpolitikai eseményről. - MNL. OL. XIX-A-21-C. 16. dob. 030/8. 54 Bartha Tibor (1912-1995): református lelkész, teológus. 1935-ben lelkészi képesítést szerzett, majd 1938-ban a Debreceni Teológiai Akadémián teológiából doktorált. 1952 és 1958 között szintén Debrecenben teológiatanár. 1958-tól a tiszántúli egyházkerület püspöke és a Református Zsinat lelkészi elnöke. A Kádár-korszak egyik legbefolyásosabb református egyházi személyisége. - Történelmi Tár. Digitális História adatbázis: http://www.tortenelmitar.hu / Névtár. - 2015. november.
