Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 4. szám - RECENZIÓK - Oláh P. Róbert: Galla Ferenc: Pálos missziók Magyarországon a 17-18. században

Galla Ferenc: Pálos missziók Magyarországon a 17-18. században. Sajtó alá rend.: Fazekas István.

Budapest-Róma, MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport - Gondolat Kiadó, 2015. (Collectanea Vaticana Hungáriáé. Classis I. Vol. 11.) 531 old.

Galla Ferenc évtizedekig csak kéziratban hozzáférhető monumentális munkája, a Collectanea Vaticana Hungáriáé sorozat keretei között idén az érdeklődő közönség számára is elérhetővé vált. A posztumusz kiadást Fazekas István precíz és átfogó — és külön kutatást igénylő - sajtó alá rendezése, illetve a gondos sorozatszerkesztői munka tette lehetővé. A sorozat nemrég megjelent, tizenegyedik kötete végigveszi a magyarországi katolikus megújulás szempontjából jelentős pálos missziók két évszázadát. A munka alapját egy igen részletes levéltári kutatás jelenti. A korábban feldolgozatlan források java a Sacra Congregazione de Propaganda Fide levéltárából és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos levéltárának iratanyagából áll össze.

Jelen kötet három könyvre tagolódik, melyek rendezési elve a szerzet életében és missziójában beállt nagyobb változásokat veszi sorra. A felépítést illetően világos a szerző elgondolása, a három nagy egység a rend megújulását, a missziók felfutását és az állhatatos munka beérését mutatja be. Az első könyv a 17. század elején veszi fel a Pálos Rend történetének fonalát, s elemzi érzékletesen az előző század örökségét, a hanyatlás következményeit. E rész az újrakezdés, megújhodás nehézségeiről és eredményeiről szól. Galla végigveszi azokat a településeket, ahol a középkorból fennmaradt kolostorok a katolikus hitélet megújítását mozdították előre. A részletekben és adatokban gazdag egységet, a hitterjesztő gócpontok újraszületésének vázolásán túl, a kiemelkedő misszionárius életművet hátrahagyó Vanoviczy János pálos atya több évtizedes munkásságának bemutatása zárja. Az első pálos apostoli misszionárius pályáját a szerző - stílusára oly jellemzően - élménydúsan, olvasmányos formában adja elő.

Boldog Özséb rendjének magyarországi kolostorai és missziósházai, földrajzi elhelyezkedésüket tekintve nagyfokú egyezést mutatnak a 17. század végi kurucmozgalmak területi kiterjedésével. így törvényszerű, hogy a misszióik és sokszor mindennapos küzdelmeik egyik központja Felső-Magyarország keleti felére, főként a Szepességre és környékére összpontosult. Az 1660-1670-es évek térítő missziói - ahogy jelen munkából is kiviláglik - e területen válnak igazán maradandóvá és meghatározóvá. Ez jól érzékelhető a kötet felosztásában is, hiszen a legterjedelmesebb részt a kuruc időkben zajló missziók bemutatása teszi ki. A fent említett területet tovább szűkítve, a vallási küzdelemnek - pálos szempontból - az egyik legforróbb pontja Késmárk volt. A város csapongó vallási konfliktusait a szerző mind Thököly Imre, mind II. Rákóczi Ferenc idején vizsgálja, érzékletesen előadva a pálos szerzetesek megpróbáltatásait.

A Wesselényi-féle összeesküvés vallásügyi hozadékaként a katolikusok - jelen esetben a pálosok — jelentős javadalmakat szereztek a protestáns egyházak kárára. Nem volt ez máshogy Késmárkon sem, ahol a rend 1671 januárjától véglegesen megtelepedett. A katolicizmus térségbeli küzdelmeinek összegzése jól példázza a 17. századi vallási alapon tagolódó konfliktusokat. Ebbe a pattanásig feszült helyzetbe lehet beilleszteni Wildt Gábor meghurcolását vagy Thököly Imre templomfoglalásait, amely az ágostai konfessziónak biztosította volna a szepesi város katolikus templomait. E részben kidomborodik az ismert tény, hogy a 17. század végére megerősödik a katolicizmus ellenálló képessége, és Thököly uralma sem tudja már megtörni a missziósok küldetését. Késmárk,-----------Recenziók -------------------------