Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Sas Péter: Hetven éve hunyt el Gyárfás Elemér (1884—1945), az Erdélyi Római Katolikus Státus világi elnöke

Hetven éve hunyt el Gyárfás Elemér

93

értetni Bukarestben, hogy ha barátra és szövetségesre van Romániának szüksége, nem találhat biztosabbat, jobbat, kitartóbbat, mint azt, kinek szövetségesi hűségére és ragaszkodására kétmillió román állampolgár fajrokona a zálog - ha meg tudja ezeket értetni, ami pedig oly világos, oly kézenfekvő, akkor lesz még egyszer ünnep Erdély földjén is.”10 A gondolatoknak ismerősnek kell lenniük, hasonlóak olvashatóak Kós Károly (1873- 1977) „Erdély mindenese” Kiáltó Szó címen elhíresült manifesztumában is. „Mi, kétmillió dolgozó, adózó, anyagi és kultúrértékeket produkáló polgár felséges erőgyarapodása vagyunk Romániának. [...] Nyíltan és őszintén valljuk azonban: inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek.”11 Kós Károly a Kalotaszegi vállalkozás címen megjelent, a Korunk szerkesztőbizottságának írt levelében (Kolozsvár, 1971. május 24.) úgy emlékezett, hogy a korabeli politika „a Kiáltó Szó szerzőjének megszerezte az első osztályú »nemzetáruló« minősítést”.12 Hasonló mondataiért a maga korában Gyárfás Elemérre nem aggattak ilyen jelzőt, remélhetőleg a mostani időszakban, utólag sem kapja meg.

Az első világégés után, a formálódó új államhatárok időszakában, 1919. március 24-én 12 pontban az autonóm Erdély megvalósításáról memorandumot fogalmazott Iuliu Maniunak, a nagyszebeni Kormányzótanács elnökének.« Javaslata szerint az Erdély címerét és lobogóját használó önálló „Erdélyországban” meg kell teremteni a három nemzet - magyar, román és szász - unióját és szövetségét, melyet 10-10 magyar és román, valamint 4 szász tagból álló, összesen 24 tagú kormányzótanács Gyulafehérvár székhellyel irányítana. A három nemzet bármely tagja becsületének, öntudatának megsértését, közöttük gyűlölet szítását felségsértésnek kellene tekinteni és annak megfelelően büntetni. Az időközben gyorsan változó történések miatt túlhaladottnak tekintette memorandumát, és nem adta át címzettjének.

Legfontosabb munkája a Bethlen Miklós kancellárról szóló monográfia, melyben az önálló erdélyi fejedelemség időszakába illesztve a címadó erdélyi kancellár életét elemezte Cserei Mihály Historia (1709-1712) címen megszületett munkája alapján.11 ** Forrásként közölte a Diploma Leopoldi- num, az Olajágat viselő Noé galambja és a Supplicatio szövegét, valamint Bethlen Miklós levelezését, melyet a bécsi fogságból feleségével és fiával folytatott. Művéről több ismertetés született, melyek közül a legalaposabb Biró Vencel (1885-1962) piarista történészé15 és Bitay Árpád (1896-1937) irodalomtörténészé.16 Monográfiája a korszak más történelmi jellegű munGyárfás, 1923.266. p.

KÓS KÁROLY: Kiáltó szó Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához. In: Kós Károly publicisztikája. Szerk.: Sas Péter. Csíkszereda, 2014. 99. p.

Kós Károly levelezése. Szerk.: Sas Péter. Bp., 2003. (Mundus - új irodalom) 694. p.

Egy át nem adott memorandum. In: Gyárfás, 1923.143-153. p.

Bethlen Miklós kancellár, 1642-1716. Székfoglaló a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságban Marosvásárhelyt, 1924. október 12-én. Dicsőszentmárton, 1924.

Bíró Vencel: Gyárfás Elemér legújabb könyve. In: Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925. 1-2. sz. 41-45. p.

Bitay ÁRPÁD: Gyárfás Elemér: Bethlen Miklós kancellár. In: Pásztortűz, 1925. 1. sz. 17-