Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - DISPUTA - Süttő Szilárd: A húsvéti Exsurge-vasárnaptól a visegrádi székesegyházig. (Eberhard Windecke magyarra ferdítve az 1384—86-os évek magyarországi eseményeiről)
76 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) Annál inkább annak, amikor a fordítás értelmezésbe csap át, különösképp, ha ez az értelmezés balul sül el. Skorka Renátánál egyszerűen a következőképp van megnevezve az, aki 1386. július 25-én fogságba ejtette Erzsébetet és Máriát: „Horváti János”.2? A névhez fűzött, csaknem 17 soros jegyzetben* 28 egy szó sincs arról, hogy került Horváti János a szövegbe, helyette inkább az 1382 és 1387 közti magyar politikatörténetről lehet olvasni valamit. Pedig ezt a nevet nagyon meg kellett volna magyarázni, ugyanis Windeckénél csak a következő áll: „Jannis der Crützer”,29 30 illetve szövegvariánsként meg van adva még a „Janüs wann der Crewtzer” változat is, a „wann” után jelezve a kiadó sejtését, miszerint a szó a ’bán’ helyett áll.3° Ez minden bizonnyal igaz, de a „horvátok bánja” értelmet, amit a feljebb már idézett Hagen és Altmann is tulajdonított a kifejezésnek,31 alighanem a tárgyalt események - a 19. századi Németországban még magától értetődőnek nevezhető - hézagos ismerete hívta életre. Minthogy azonban a ’kreuzer’ szó itt minden bizonnyal ’keresztes’, ’keresztes lovag’ értelemben áll,32 így Windecke alighanem a Diakovár és Gara közti rajtaütés két János keresztnevű vezetőjét,33 34 * a kortársaktól általában János bánként emlegetett3^ Horváti Jánost és a keresztes („cruciferum”)33 Jánost, azaz Palisnai János vránai perjelt gyúrta össze egy személlyé. - Persze lehet, hogy Skorka Renáta a fenti magyarázatot nem ismerte,36 vagy ugyan ismerte, de nem tartotta valószínűnek. Bárhogy is volt azonban, azzal, hogy a számára érthetetlen szöveg jelentette problémát elkente, ahelyett hogy megoldotta, vagy legalább jelezte volna, a szöveget eltorzította és megfosztotta egyik legérdekesebb magyar vonatkozású részletétől. Mint ahogy egy másiktól is. Az imént említett rajtaütés brutális, a kor és a szereplők bemutatására azonban nagyon alkalmas momentuma, amit Windecke röviden így említ: „do wart Garan Niclaus das houbet abgeslagen und wart der konigin also blűtig in den wagen geworfen.”37 Ez annyit je22 Windecke/Skorka. 26. p. 28 Windecke/Skorka. 357-358. p., 64. sz. jegy. ™ Windecke/Altmann. 13. p. 30 „Janüs wann (= Ban?) der Crewtzer” (így az eredetiben.) - Windecke/Altmann. 13. p. eJjegyz. 81 „der Ban der Kroaten Johann [Horwath]” - Windecke/Hagen. 12. p.; „der Ban der Kroaten Johann Horvathy” - Windecke/Altmann. 13. p. 4. sz. jegyz. 82 Ld.: „kreuzer m. Kreuzfahrer”, ill. „kreuz(ig)er m. Kreuzfahrer”. (Az „m.” természetesen a hímnemű főnevet jelzi.) Götze, Alfred: Frühneuhochdeutsches Glossar. Berlin, 1967. (7. kiad.) (Nachdruck 1971.) 142. p. 88 SÜTTŐ, 2003.1.141. p. 34 SÜTTŐ, 2003.1.116-117. P88 PL: Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. III. köt. Oklevéltár (1230-1518) Bp., 1882. 165. p.; Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család történetéhez. I. köt. 1214-1457. Szerk.: Varjú Elemér. Bp., 1908. 390. p.; SÜTTŐ, 2003. II. 472. p. (832. sz. oklevél). 86 Bár erről már korábban lehetett olvasni: SÜTTŐ, 2003. I. 117. p., 654. sz. jegyz. (Más adattal is.) 87 WINDECKE/ALTMANN. 13. p. A „do wart” szavakhoz fűzött jegyzetben (Uo. 13. p. g.) jegyz.) olvasható szövegvariáns szerint: „und slúgen Garan ... abe und warfen es”, aminek ugyanaz az értelme.
