Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba - Klestenitz Tibor: Mentőakció a „keresztény sajtóért” 1926-ban. (Zichy János levele Festetics Taszilónak)
Mentőakció a „keresztény sajtóért” 1926-ban (Zichy János levele Festetics Taszilónak) Fazekas Csaba — Klestenitz Tibor Az alábbi levél szerzője, Zichy János gróf (1868-1944) a konzervatívkatolikus politika meghatározó személyisége volt a Horthy-korszak Magyarországán. Amellett, hogy betöltötte a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt elnöld pozícióját, számtalan egyéb legitimista társaságot és katolikus társadalmi egyesületet vezetett. Közéleti ambíciói szempontjából meghatározó szerepe volt a Központi Sajtó vállalat Rt. elnöki funkciójának, hiszen a vállalat napilapjai, a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék számítottak a politikai katolicizmus fő szócsöveinek.1 Zichy politikai pályájának indulását az 1890-es évek egyházpolitikai küzdelme határozta meg, amely komoly sokkhatást jelentett a konzervatív- aulikus tábornak. A polgári házasság és anyakönyvezés bevezetésével, a teljes vallásszabadság törvénybe iktatásával záruló eseménysorozat óriási hatással volt a kortársakra, és még arra is képes volt, hogy felülírja a hagyományos ellentéteket a ’48-as és a ’67-es tábor között. Az események mindenki számára megmutatták a közvélemény befolyásolására képes napisajtó politikai szerepének jelentőségét, illetve azt, hogy ekkoriban a hírlapok már nem a „nyilvánosság szószékeiként” működtek, ahogyan azt a konzervatív felfogás hagyományosan ábrázolni szerette, hanem elsősorban nyereség termelésére törekvő üzleti vállalkozásokként.2 Mivel a konzervatívok meg voltak győződve arról, hogy az ország lakosságának többsége őket támogatja, ezért a sajtó magatartását - a politikai napilapok többsége a szabadelvű kormány álláspontját osztotta - annak korruptságával vélték megmagyarázhatónak. Zichy a tanulságokat a Fejérmegyei Naplóban foglalta össze: „ha a sajtó a közvéleményt képviseli, de egyszersmind a legtöbbet ígérő által az egyes orgánumok megvásárolhatóak, hát akkor világos dolog, hogy a közvélemény csakis a tőke által befolyásoltatik és így a hatalom szekerét tolja”.'* A gróf számára tehát a sajtó elsősorban a politikai befolyásolás eszközeként volt fontos, amely képes arra, hogy eléijen a szélesebb néprétegekhez, ezáltal népszerűsítve személyét és nézeteit. Zichy ezután aktív szereplőjévé vált a lapkiadásnak, 1902-ben például közreműködött a krajcáros lapok piacán a katolikus érdekeket érvényesítő Új Lap létrehozásában, továbbá számos folyóirat finanszírozásában is részt vett - rendszeresen megtapasztalva az ezzel járó anyagi bizonytalanságokat.4 1918-ban viszont nem vállalt szerepet a jezsuita Bangha Béla által kezdeményezett Központi Sajtóvállalat (KSV) létrehozásában, amely 1919 szeptemberétől megjelentetett napilapjaival a „keresztény kurzus” egyik fontos támaszává vált. A politikai fordulatok, elsősorban a királypuccsok és----------- DOKUMENTUM -----------K LESTENITZ Tibor: A katolikus sajtómozgalom Magyarországon, 1896-1932. Bp., 2013. (továbbiakban: Klestenitz, 2013.) Ennek érdekes példája az 1894-es katolikus és liberális nagygyűlés ábrázolása a sajtóban: KLESTENITZ TIBOR: Két nagygyűlés Budapesten. In: Médiakutató, 2013.1a 53-64.P Zichy János: a mi közvéleményünk. In: Fejérmegyei Napló, 1894. május 21.1. p. Klestenitz, 2013.
