Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei 17 mány az a megjegyzése, miszerint négyszer mozdították el plébániájáról. Gyékényesen volt plébános 1812-ben, rá egy évre, 1813. július 13-án elmozdították, december 20-tól Nagyrécsén volt adminisztrátor, ahonnan szintén távoznia kellett.71 Zalagyömörő plébánosa volt 1820-tól. A hívek 1829. augusztus 4-én tettek panaszt ellene Kopácsy József megyéspüspöknél, „elhallgatván több panaszainkat, mivel mindazon leírására egy ökörbőr sem elegendő”. Vádolták garázdálkodással, botrányos viselkedéssel, illetve a gyónási titoktartás megszegésével. Utóbbi vád csak a másodjára, április 23-án felterjesztett panaszlevélben fordult elő.72 Ezt a javadalmát is elvesztette. A negyedik plébániát a források nem említik konkrétan. Az irgalmas rend pápai zárdájának elöljárója, Sághy Ákos ezzel a kéréssel fordult Szmodis Jánoshoz: „Azért tehát csak arra kérem nagyonfőtisztelendő urat, hogy zárdánkban a nagyobb békesség fenntartása, és gyakori bosszúságoknak elmellőzése végett azon emlétett Farkas Mihály urat, mentői előbb ha elmozdittani szíveskednék, mert ezen egyén nem csak hogy magunk közt rágalmakat okoz, hanem minden jó plébánus, házi barát:urunkat, házunktól elidegeníti, mit én, mint Zárdánknak Elöljárója elszenvedni nem tudok, s nemis lehet.”73 Ebben a néhány sorban is érzékelhető Farkas Mihály bomlasztó jelleme, ami megmagyarázza a konfliktusokat közte, illetve a papi otthonban élő néhány személy között. Mindenesetre érdekes figurája a 19. századi veszprémi egyházmegyének. Fittler Gábor 1849. augusztus 12-én kelt panaszlevelében hasonló esetet tárgyalt. Mint beszámolt róla, augusztus 11-én, 7 óra körül katonák jöttek az agg papok házába szállást kérni. A kulcsár két szobát mutatott nekik, de nem volt számukra megfelelő, mondván, nem tiszteknek való. A bonyodalom akkor kezdődött, amikor Fittler azt mondta a kulcsárnak, miért nem küldi fel a tiszteket az igazgatóhoz, ezután a kulcsár nekitámadt és szidni kezdte a jóhiszemű papot, amit Hosszú Márton meghallott. Kérdőre vonta a szóváltásba került feleket, Fittler előadta, hogy mit javasolt a kulcsárnak, erre az igazgató azt mondta, mi köze hozzá, és egyéb pejoratív szavakkal illette a papot: „Semmire való, akasztófára való huntzut, gaz ember, részeges disznó, holott semmi bajom sem volt, melly szavakra felháborodtam, és mondottam, Fötisztelendő Úr többé illyeseket reám ne ruházzon, egyébkint vissza mondom.”71* Az idézetből kitűnik, hogy nem ez volt az első eset, mikor Hosszú Márton megalázta őt, és durva szavakat intézett hozzá. Az eset után a kulcsár hazugságokat mondott neki, ami miatt elküldte a megyeházára hajdúkért és pandúrokért, ami a papi állapot lealacsonyítását jelentette: „És mint a kutyát úgy húzott le a meredek grádisokon, egyik kezem feje és bokám ki is fizamodott, de még azt is mondotta, hogy húszon ötét veret reám.”7s 71 72 * 74 75 71 Pfeiffer, 1987.395. p. 72 Protocollum Offici Dioecesani Weszprimiensis, 1829. augusztus 4. - VÉL. 1.1. 41a. Sághy Ákos levele, Farkas Mihály elmozdítása. Pápa, 1849. március 6. - VÉL. 1.1.41a. 74 Fittler Gábor áldozópap levele Szmodis János általános helynökhöz. Veszprém, 1849. augusztus 12. - VÉL. 1.1.41a. 422/1849. 75 Uo.
