Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei 15 miatt ítéltek el, akkor utána az egyházmegye nemigen, vagy csak évek múltán alkalmazta, akkor sem plébánia élére, hanem legfeljebb káplánként. Fejezet a veszprémi Szent Pál Intézet életéből — erőszak és brutalitás a deficienciában? A veszprémi, Szent Pál apostolról elnevezett agg papok házának intézménytörténeti vizsgálata, feldolgozása még várat magára. A fentiekben már szó volt arról, hogy Nemesovits János egy súlyos problémát említett Farkas Mihály lelki igazgató ellenszenves viselkedéséről, aki ellentéteket gerjesztett az ott élő papok között. A továbbiakban azt vizsgálom, milyen atrocitások érhették a botrányos életük miatt „deficienciába” küldött papokat. A „deficienda”, más néven „demeritusok háza” a latin „deficiens” = rokkant szóból származik. Az idős, munkaképtelenné váló világi papok otthonának számított. Ide küldte a megyéspüspök határozott időtartamra azokat a papokat is, akik viselkedésükkel közbotrányt okoztak.63 A korábban már sokat idézett, a veszprémi egyházmegyei köztanácskozást előkészítő, 1848. június 19-i választmány tervezetében előkerült a vétkes papok megbüntetése is. A bűnhődésre ítélt egyházi személyek fenyítése és javítása céljából kerületi közpap-javító és fenyítő házak felállítását szorgalmazták, továbbá azt, hogy a visszaeső egyháziakat tegyék le a világiak sorába, ezáltal elveszítve minden, a papi hivatással járó előnyöket és jogokat. Akit már egyszer súlyosabb vétsége miatt elzárásra ítéltek, azt mellőzzék a lelkipásztori szolgálatban. A választmányi bizottság hozzátette: „Hathatós szer lenne az még a jelenkorban annyira tágult fegyelmi föntartására is.”64 * A visz- szaeső papokkal kapcsolatosan az erdélyi egyházmegyei zsinat is ugyanazt a javaslatot fogalmazta meg, amennyiben a pap ismételt fenyítés után sem adta volna határozott jelét a javulásnak, ilyen esetben az elbocsátást tartották indokoltnak.63 A kánonjog kétféle büntetéstípust különböztet meg: a gyógybüntetése- ket („poenae mediciales”), valamint a bosszúálló büntetéseket („poenae vindicativae”).66 A katonának állt egyháziak büntetésüket szintén az agg papok házában töltötték. Lakatos Andor említi, hogy például a kalocsa- bácsi főegyházmegyében az elítélt katonapapok egy részét Bajára vagy Dunaföldvárra küldték.6? További életútjukat vizsgálva megállapította, Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk.: Viczián János. II. köt. Bp., é.n. [1996] 555. p. Választmányi Bizottmány munkálata, Veszprém, 1848. június 19. - VEL. I. 1. 41a. 771/1848. Tamási Zsolt: Papi és szerzetesi fegyelem az 1848-as egyházmegyei zsinat tükrében. In: Studia Universitatis Babe§-Bolyai. Theologia Catholica Latina, 49. Cluj-Napoca, 2004. (továbbiakban: Tamási, 2004.) 139-158. p.; UŐ: Az 1848-as erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinat. Bp., 2013. TAMÁSI, 2004. 142. p.; SZEREDY JÓZSEF: Egyházjog. Különös tekintettel a Magyar Szent Korona Tartományaira, a keleti és protestáns egyházakra. I. Pécs, 1874. (továbbiakban: Szeredy, 1874.) 8850886. p. Lakatos Andor: Papi sorsok 1848-49-ben a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyében. In: Vigília, 1998. 10. sz. 752. p.; UŐ: Szép Ferenc a kalocsai források tükrében. In: Szép Ferenc emlékére. „...Meggyőződésem parancsolja...” Szép Ferencz (1809-1856) szabadkai plébános és közíró halálának 150. évfordulója alkalmából rendezett emléknapok monográfiája. Szerk.: BiACSi Antal. Szabadka, 2007.100. p.
