Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei 5 tűzifa biztosítása, stóladíj fizetése, 1834-től pedig kötelező jelleggel írta elő a korábbi visitatio az ún. ebédpénzt. Az egyházi javadalmak közül a sümeg- csehi plébánia jövedelme elég jónak számított, amiből arra következtethetünk, hogy erre a plébániára nem akárkit nevezett ki a megyéspüspök. Huszár Györgyöt 1845. január 6-án iktatták be a sümegcsehi plébánia élére. Huszár 1811. április 14-én született Veszprémben Huszár Lőrinc kézműves és Bóda Erzsébet házasságából. Alsóbb tanulmányait szülővárosában kezdte, a filozófiát Győrött és Pécsett, a teológiát Veszprémben a Szent Anna szemináriumban, illetve Pesten végezte.11 Ahhoz a papi generációhoz tartozott, ahol még tetten érhető a jozefinista szellemiség. 1834. május 4-én szentelték pappá, már ekkor a veszprémi püspöki aulában találjuk, mint levéltárost. Iratrendezési feladatokat látott el, melynek gyakorlati haszna az volt, hogy belelátott az egyházkormányzati ügyekbe, illetve az egyházmegye gazdasági tevékenységébe.12 Kopácsy József püspök szentszéki jegyzőnek, majd 1841. május 4-én püspöki titkárnak nevezte ki. A veszprémi egyházmegye kormányzatát 1842. február 24-én vette át Zichy Domonkos, aki még ez év szeptemberében szentszéki ülnöknek nevezte ki Huszár Györgyöt. Két püspök bizalmát is élvezte. Családi hátterét, valamint a püspöki aulában folytatott tevékenységét tekintve, megállapíthatjuk, hogy esetében a papi pálya a társadalmi felemelkedés eszközének számított, prototípusa volt a 19. századi „hivatalnok-papnak”.« A főpásztori bizalmat mutatja, hogy lelkipásztorkodásban káplánként szerzett tapasztalatok nélkül került Sümegcsehire, egyben ő lett a sümegi esperesi kerület elöljárója is. A hívek és a plébános közötti ellentétekben közrejátszott többek között Huszár „tapasztalatlansága” is. Az 1847-es év rossz termést hozott, a fiatal pap nem értette meg a nép nyomorúságos helyzetét, ugyanúgy megkövetelte a szolgáltatást a jobbágyoktól, mint a bő termésű években.^ A hívek már 1846 végén át akarták helyeztetni lakóhelyükről, így Farkas Gábor megállapítása annyiban egészíthető ki, hogy már ekkor is precízen, némi túlkapásokkal (hivatalnoki múltjának megfelelően) szedette be a hívektől tartozásaikat. A dologban az a furcsa, hogy a vádlevélben teljesen más vádakkal illeték plébánosukat, nem az anyagi túlkapások képezték panaszlevelük tartalmának jelentős részét, hanem sokkal inkább Huszár György botrányos élete. A hívek először 1846. december 30-án folyamodtak a püspökhöz, illetve a székeskáptalanhoz. Levelükben beszámoltak arról, hogy Huszár György plébános botrányos életével veszélyezteti lelki épülésüket, ezért elmozdítását kérték. Gyanús kapcsolatáról a vádlók a következőt írták: 11 Tanulmányaival kapcsolatosan a források eltérnek. A sümegcsehi plébánia historia do- musa szerint a filozófiát Győrött és Pécsett, a teológiát Veszprémben hallgatta. HD Sümegcsehi. - VÉL. (Historia Domus töredék) (továbbiakban: HD Sümegcsehi.) 38. p. Csak Pestet, Farkas Gábor pedig Győrt és Pestet említi: PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi egyházmegye történeti névtára. (1690-1950) München, 1987. (továbbiakban: (továbbiakban: PFEIFFER, 1987.) 538. p.; Farkas Gábor: A római katolikus egyház története Sümegcse- hin. Bp., 1990. (továbbiakban: FARKAS, 1990.) 31. p. 12 Farkas, 1990.31. p. « Vö. Farkas Gábor: Történelmi családok Sümegcsehiben. In: Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve, 35. 2005. 51. p. o Uo.
