Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - RECENZIÓK - Mózessy Gergely: „Nehéz időkben dönteni kell”. A veszprémi püspökség a második világháború idején.
124 Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016) róla korszak monográfiákban'* és a Zichy Gyula életét felelevenítő szakcikkben1» is - de valós helyén kezelni csak a forráskiadások* tudták ezt a fontos, a maga korában sok oldalról támadott egyesületet. A keresztény hitre térő zsidókat régi hittársaik lenézték és renegátnak tekintették, a katolikus egyház is kétkedéssel fogadta az áttérések őszinteségét, a faji kérdésbe beleszédülő nyilas államhatalom pedig negligálta erőfeszítéseit, mert csak a származást figyelte, s nem a vallott/választott hitet. Roppant fontos írás ez, amely Czapik Gyula és Mindszenty József egyházkormányzatának idejéből, főleg Nagykanizsáról villant fel számos, a mindennapi küzdelmeket megidéző esettanulmányt. Ki kell emelni a szerzőnek azt a gondolatát, hogy nem teológiai értelemben csak megkeresztelkedőkről beszélhetünk, a közkeletűen használt „kikeresztelkedés” fogalom pongyolaság. Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa Apor Vilmos püspök veszprémi egyházmegyével való kapcsolatát taglalja. Apor 1941-ben lett a szomszédos győri egyházmegye püspöke, és hamarosan - komoly előzetes tájékozódás után - magára vállalta a Magyar Szent Kereszt Egylet püspökelnöki teendőit.3 4 5 6 így a rábízott zsidó származású hívek védelmének érdekében kiléphetett - és ki is lépett - abból a püspökkari mentalitásból, amely a kormánnyal való politikai tárgyalást hagyományosan az esztergomi érsek hitbizományának tekintette. Apornak Czapik Gyulával - aki balesete miatt viszonylag passzívnak mutatkozott - nem sok kapcsolata volt, de utódával, Mindszenty Józseffel élénk együttműködése és mély barátsága bontakozott ki. Mészáros István korábban bemutatta, hogy 1944-ben az egyházmegye vezetését átvevő Mindszenty maga milyen elánnal próbálta a prímást aktívabb fellépésre bírni, és a kormányzatot is rendre bombázta beadványokkal az emberi jogok védelmében.7 A szerző Apor Vilmos hasonló mentalitásból fakadó fellépését, tetteit ecseteli. A tanul3 SZÁNTÓ Konrád OFM: A katolikus egyház története. II. köt. Bp., 1985. 585-586. p.; Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon, 1919-1945. Bp., 1997. (továbbiakban: Gergely, 1997.) 31., 115. p.; László T. László: Egyház és állam Magyarországon, 1919-1945. Bp., 2005. 299-301. p. 4 Lakatos Andor: Gróf Zichy Gyula a kalocsai érseki széken. (1923-1942) In: Emlékkötet Zichy Gyula tiszteletére. Szerk.: Horváth István - Kikindai 2007. (Egyháztörténeti tanulmányok II.) 128-130. p. 5 Gergely Jenő: A katolikus püspöki kar és a konvertiták mentése. In: Történelmi Szemle, 1984. 4. sz. 580-616. p.; Hetényi VARGA Károly: Pásztor volt vagy béres? A magyar katolikus egyház a Harmadik Birodalom árnyékában. Bp., 2012.; Balogh Gábor: A Magyar Szent Kereszt Egyesület dokumentumaiból. In: Vigilia, 2014. 9. sz. 777-785. p.; Uő: A küzdő egyház képe 1939-1945 között a Magyar Szent Kereszt Egyesület példáján. In: Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány honlapja: http://www.ferencesek.hu / Szociális testvérek és ferencesek a II. világháború idején - 2016. augusztus; Soós Viktor Attila: A kereszt erősíti a gyengét. Boldog Apor Vilmos püspök tevékenysége az üldözöttek védelmében. Győr, 2015. (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások, 21.) (továbbiakban: Soós, 2015.) 6 Soós, 2015.13-16. p. 7 Mészáros István: Mindszenty a Sándor-palotában. In: Uő: Mindszenty a Sándor- palotában. Hat tanulmány. Bp., 2005. 9-99. p.
