Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Sz. Nagy Gábor: Emlékiratok, naplók és magánlevelezések mint az egyháztörténet-írás forrásai. Egyháztörténészek 3. Országos Találkozója.
108 Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016) konferencián elhangzó előadásokkal kapcsolatban. A korai kereszténység fontos emlékeit jelentő ágostoni vallomások emlékiratként is vizsgálhatók - mutatott rá. Az első előadó Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát volt, aki Legányi Norbert főapát naplóján keresztül mutatta be a főapát küzdelmeit egy olyan korban, amikor az egyház és az egyházi ember politikailag nem kívánatos volt a hatalom számára, mindezt nagyon személyesen megírva. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke előadásában egy helyi kötődésű református lelkész, Pap László naplóin keresztül mutatta be azokat az áldozatokat, amelyet az 1956-os megtorlások után hozott. A lelkész Murgára kerülve, családjától távol sem tört meg, hivatását folytatva példát szolgáltatott azon református lelkésztársai számára, akik szintén vidéki száműzetésbe kényszerültek 1956 után. A szekció harmadik előadását Molnár Sándor Károly, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye munkatársa tartotta. Az előző előadásoktól eltérően nem egy személy önéletírását mutatta be, hanem a 20. században nyomtatásban is megjelent református lelkipásztori visszaemlékezéseket vette számba. Előadásából kirajzolódtak a naplókiadás nehézségei, függetlenül attól, hogy melyik korszakban is próbálkoztak vele. Ugyanakkor 2008 óta a református egyházkerületek tudományos gyűjteményei szisztematikus rendszerességgel adják közre az 1942 és 1944 között készült önéletrajzokat. A második szekció nyitóelőadását Tamási Zsolt, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója tartotta, aki egy konkrét esemény - az 1848. október 23-án, Preszáka határában történt tömegmészárlás - kapcsán mutatott rá, hogy milyen fontos szerepet játszik a különböző forrástípusok egymással való összehasonlítása. Jelen esetben a magyar áldozatok számának eltúlzása mögött egyéni indíték is meghúzódott. A Szegedi Tudományegyetem tanára, a Gál Ferenc Főiskola dékánja, Zakar Péter is az 1848/49-es forradalom időszakát vizsgálta. Az előadásban két ferences szerzetes feljegyzésein keresztül mutatta be Arad 1848 októberétől 1849 júliusáig tartó ostromát. A két ferences közül Sujánszky Euszták magyar érzelmű, liberális volt, aki magyar és latin nyelven írt, míg Feistritzer Rajmond császárhoz hű, konzervatív értékrendet valló, naplóját németül író szerzetes volt. A két politikai világkép kiütközött a naplókban is, hiszen mindketten a másik felet vádolták kegyetlenkedések elkövetésével, ugyanakkor a ferences világnézet is tökéletesen átszűrődött a feljegyzéseken. Szintén közös volt bennük, szemben például az első világháborúval, hogy a háború helyett a békéért imádkoznak. A harmadik előadó Rada János, a Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézetének tanársegédje volt, aki előadásában a Kuti Márton székesfehérvári pap naplójában kimutatható egyházképet és identitást mutatta be. A naplót Kuti folyamatosan vezette 1874 és 1909 között. Az egyházától liberális beállítódása miatt elidegenedett pap belső vívódását mi sem mutatta jobban, mint az, hogy úgy érezte: semmilyen más hivatás esetén nem kellett volna ennyire megtagadnia önmagát és identitását. Előadásában rámutatott, hogy az önéletíró előszeretettel integrálta naplójába a korszakban megjelent antiklerikális röpira- tok és sajtótermékek világképét, illetve kifejezéseit is. Kuti - egyre inkább eltávolodva kora egyházától - magát inkább filozófusnak, mint papnak tartotta, aki inkább a deizmushoz állt közelebb. Schweininger Péter, az
