Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 3. szám - DOKUMENTUM - Sas Péter: Ravasz László dunamelléki református püspök hivatalos levelezéséből

80

Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016)

haláláig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tanára, 1924 és 37 között a Régészeti Tanszék vezetője. 1931—32-ben a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánja, 1932-33-ban a kar dékánhelyettese. 1931-től 1937-ig a Diákvédő Iroda elnöke. 1910 és 19 között a Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Erem- és Rég iség tárából, 1924 és 37 között a Dolgozatok a Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből szerkesztője és 1926-tól 1937-ig az Acta Litteraria Szegediensis. Sectio Geographico- Historica társszerkesztője.

7. Gróf Bethlen Bálint (1887-1946) földbirtokos, politikus. Tanulmányai befejezése után Gyéresszentkirályon (ma: Aranyosgyéres) telepedett le, Torda-Aranyos, Szolnok-Doboka és Nagy-Küküllő vármegyékben fekvő, több mint 3000 holdnyi birtokain gazdálkodott. 1892-ben a nagyenyedi körzetben az Apponyi-féle Nemzeti Párt programjával képviselővé választották. 1906-tól 1910-ig Torda-Aranyos vármegye főispánja. Nevéhez fűződik az Aranyos folyó vashídjának és a tordai Főgimnázium épületének felépíttetése, valamint a vármegyei Közkórház korszerűsítése.

8. Kristóf György (1878-1965) irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1903-ban a szászvárosi Kun Kollégium tanára. 1922-ben a kolozsvári I. Ferdinánd Tudományegyetem helyettes, majd rendkívüli, 1926-ban rendes tanára, a magyar nyelv és irodalom előadója, abban az időszakban az egyetlen magyar egyetemi tanár. 1925-27-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztályának elnöke. 1940-ben a Ferenc József Tudományegyetemen a Magyar Irodalomtörténeti Intézet igazgatója, 1943-44-ben a bölcsészeti kar dékánja.

9. Gyárfás Elemér (1844-1945) politikus, közgazdász, publicista. 1909-ben ügyvéd és a Vármegyei Híradó felelős szerkesztője. A dicsőszentmártoni Közgazdasági Bank, később az Erdélyi Bankszindikátus elnöke. 1917 júniusától 1918 novemberéig Kis-Küküllő vármegye főispánja, a forradalom időszakában a vármegyei Nemzeti Tanács elnöke. 1920-tól az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség alapító-alelnöke. 1921-ben a Magyar Szövetség elnöki tanácsának tagja, működésének betiltása után a Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt fúziójából 1922-ben megszületett Országos Magyar Párt vezetőségi tagja. 1926 és 38 között két alkalommal Csík vármegye szenátora a román szenátusban. 1917- től az Erdélyi Római Katolikus Státus gyűlésének, 1921-től igazgatótanácsának tagja, 1931-től a Státus - 1932-től új nevén -, az Egyházmegyei Tanács világi elnöke. 1932-ben az egyik alapítója és 1936-ig főmunkatársa a nagyváradi Erdélyi Lapoknak. 1938-40-ben az Erdélyi Katholikus Akadémiát névleg felváltó Pázmány Péter Társaság egyik alapítója és alelnöke. A második bécsi döntés után, 1940. november 4-től az 1944. augusztus 23-i román átállásig a Dél-Erdélyben működő Romániai Magyar Népközösség elnöke.

10. Gróf Teleki Pál (1879-1941) politikus, földrajztudós, egyetemi tanár, családja több évszázados múlja révén Erdélybe gyökeresedett. 1909-től 1913-ig a Földrajzi Intézet tudományos igazgatója, 1910 és 23 között a Földrajzi Társaság főtitkára. Az első világháború után Károlyi Gyula és Ábrahám Dezső szegedi kormányában kultusz-, ill. külügyminiszter. 1920. április 19-től a Simonyi-Semadam-kormány külügyminisztere. 1920. július 19-től 1921. április 14-ig miniszterelnök, 1922-23-ban az ország főcserkésze. 1926-ban a Szociográfiai és Államtudományi Intézet alapítója. 1938-ban vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1939. február 16-tól haláláig ismét miniszterelnök.

11. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.: 1885-ben Singer Sándor és Wolfner József könyvkiadó és könyvkereskedő céget alapított Singer és Wolfner Irodalmi Intézet néven. Elsősorban gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkoztak, de előszeretettel adtak közre olcsó és népszerű könyveket, melyek a polgárság körében voltak népszerűek. Szívesen támogatták az ifjú tehetségeket, megjelenési lehetőséget biztosítottak a kezdő Ambrus Zoltánnak, Bródy Sándornak, Gárdonyi Gézának, Herczeg Ferencnek, Ignotusnak és Rákosi Viktornak. 1923-ban részvénytársasággá alakult. 1932-ben, Wolfner József halála után fia, Farkas István vette át a kiadó irányítását. 1943-ban Új Idők Irodalmi Intézet Részvénytársaság elnevezéssel működött tovább.