Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - DOKUMENTUM - Sas Péter: Ravasz László dunamelléki református püspök hivatalos levelezéséből
Ravasz László dunamelléki református püspök levelezéséből 79 rosszalló megjegyzése mögött saját ellenérzete fedezhető fel. 1916-ban Rákosi Jenő lapja, a Budapesti Hírlap tudósítójaként csaknem párbajba torkolló sajtóvitába keveredett Ady Endrével, aki jegyzőkönyvileg „sajnálkozását fejezte ki”. Levelében nagy örömmel utalt arra, hogy rádión meghallgathatta Ravasz László püspöknek a budapesti Kálvin téri templomból közvetített igehirdetéseit. Gyalui Farkas érett fejjel választotta meg vallását. „Magam olyan zsidó apától származom, akinek nagyapja még keresztény volt, anyai részről francia menekültek voltak őseim. Apám engedélyével kálvinista vallásban nevelkedtem.” Ez a folyamat ért csúcspontjára, amikor Barabás Samu esperes - volt református kollégiumbeli osztálytársa - Nagy Károly püspök dolgozószobájában megkeresztelte és úrvacsorával látta el. Keresztszüleinek a református püspök és felesége „iratkozott”. Az esperes úr „a Magyar utcai anyakönyvbe beírta 1918. november 21-i dátummal kereszte- lésemet.”«1 3. Nyirő József (1889-1953) író, újságíró, szerkesztő, korának egyik legelismertebb írója. Kidében római katolikus lelkész, majd az egyházi szolgálatból való kilépése után molnár. 1920 után a Keleti Újság munkatársa, 1923-24-ben a Pásztortűz folyóirat főszerkesztője, az Erdélyi Szépmíves Céh Könyvkiadó egyik alapítója, 1939 és 42 között a Keleti Újság felelős szerkesztője. 1941-ben Budapestre költözött, az Erdélyi Párt kooptált országgyűlési képviselője. 1942-43-ban a Magyar Erő c. lap szerkesztője, 1944-ben a Magyar Ünnep folyóirat főmunkatársa. A soproni nyilas parlament tagjaként Németországba menekült, 1946 és 49 között a Magyar Harangok társszerkesztője. 1950-ben Madridba költözött, 1952-től a clevelandi Kossuth Lajos Kiadó alapító elnöke. 4. Bernády György (1864-1938) gyógyszerész, jogász, politikus, várostervező. 1895-ben a budapesti Demokrata nevű szabadkőműves páholy tagja, 1905-ben a marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholy főmestere. 1902 és 12 és 1926 és 29 között Marosvásárhely polgármestere. Irányítása alatt indult meg a székely főváros modern nagyvárossá fejlesztése (csatornahálózat, közvilágítás), épült meg az emblematikus szecessziós városháza és kultúrpalota. Városvezetői mandátumának lejárta után a református Vártemplom gondnoka, a Református Kollégium főgondnoka. 1926-ban Maros-Torda megye országgyűlési képviselője. 1930-ban az Országos Magyar Pártból kilépett és megalakította a Polgári Demokratikus Blokkot. 5. Pataky Tibor (1889-1953) politikus, miniszterelnökségi államtitkár, a nemzetiségi ügyosztály vezetője. Szálasi Ferenc hatalomra jutásakor lemondott megbízatásáról. Lukinich Imre, Tamás Lajos, Pásint Ödön, Papp József és Makkai László mellett a magyar-román közigazgatási szótár szerkesztőbizottságának tagja. 6. Buday György (1907-1990) grafikus, fametsző, könyvművész, díszlettervező. 1926 és 34 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jogot tanult. 1927-től 1932-ig a szegedi egyetemisták Bethlen Gábor Körének vezetőjeként tanulmányutakat szorgalmazott tanyakutatásra, a magyar szegényparasztság életének megismerésére. 1932 és 38 között a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának elnökeként tudományos és művészeti előadásokat szervezett, könyvsorozatot indított. 1935-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem grafikai lektora. 1936-ban grafikusként a Római Magyar Akadémia, 1937- ben az angol állam ösztöndíjasa, majd Londonban telepedett le. 1941 és 1945 között a BBC Petőfi Rádió magyar adásának szerkesztője, bemondója. 1947-től 1949-ig a Londoni Magyar Intézet szervezője, rövid ideig vezetője. Utolsó évtizedeiben a coulsdoni szanatórium területén berendezett műteremház lakója. 1938-ban a Royal Society of Painters Etchers and Engravers külső, 1953-ban rendes tagja. Édesapja Buday Árpád (1879-1937) régész, egyetemi tanár. A Posta Béla alapította kolozsvári régészeti iskola tagja. 1900-tól 1919-ig az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának tisztviselője, 1919 és 24 között - Magyarországra való áttelepüléséig - vezetője. 1911-től 1917-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magán-, 1917-18-ban rendkívüli tanára. 1914 és 24 között a kolozsvári református gimnázium óraadó tanára, 1920-21-ben a református tanárképző intézet és 1922-23-ban a polgári iskolai tanárképző intézet tanára. 1924-től 51 Gyalui Farkas: Emlékirataim (1914-1921) Sajtó alá rend.: Sas Péter. Kolozsvár, 2013.134-135-, 273. p.
