Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon
A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete 33 Munkások az aratásban „Nagy szükség volna ott egy hűséges misszió-munkásra” - olvashatjuk számtalanszor a fiatal (ebben az időben maximum néhány éves) pünkösdi gyülekezetekkel vagy az éppen alakulóban levő misszióállomásokkal kapcsolatban^8 A kereszténység kialakulásától kezdve az utazó apostolok, evangélisták feladata volt a tanítás teijesztése és hívek toborzása. A későbbi időkben egyes új szerzetesrendek (gondoljunk a ferencesekre például) vagy felekezetek megjelenésekor ismét találkozhatunk a vándorprédikátorokkal. A metodista mozgalom alapítói a fél életüket lóháton töltötték, hogy minél több helyre eljuthassanak az üzenettel. A 19-20. századi Magyarországon pedig baptista, adventista vándortanítókkal és bibliaárusokkal is jártak. Ez a hagyomány jelenik meg a pünkösdi mozgalomban is. A pünkösdi mozgalomnak már az amerikai kezdetekor jellemzője volt az a fajta dinamizmus, hogy a frissen megtért és Szentlélek-keresztségben részesült hívők akár napokon belül missziós utakra indultak.8? Ez a jelenség a magyar viszonylatokban is megfigyelhető, a gyülekezetekhez csatlakozókat evangelizációs munkára szólították fel, a leglelkesebbek az ország távolabbi pontjaira is eljutottak. Kiválasztás és képzés Az első alkalommal, amikor az igehirdetővel szembeni elvárásokról esett szó (1926-ban a csetényi konferencián«0), csak annyit mondtak ki, hogy a jelölt a gyülekezet leghűségesebb tagjai közül kerüljön ki, „bírjon a Szentlelki keresztséggel”, legyen „alkalmas a beszédben és ne legyen új ember”, de nem fogalmaztak meg ennél konkrétabb, akár teológiai jellegű kitételeket. Az egyik elhangzott prédikációból megtudhatjuk, hogy „a gyülekezetünkben nincs [...] ékesen szóló, teológiát vagy prédikátori iskolát végzett hitszónokunk”.«1 Emögött látnunk kell, hogy nemzetközi szinten sem volt még letisztulva a pünkösdi tanítás, külföldi képzésre sem küldhették egyébként alkalmas jelölteket. Másfelől a mozgalom társadalmi bázisát a szegényebb, kevésbé művelt és iskolázott rétegek alkották, így elsősorban a természetes szónoki képességekre hagyatkoztak. Harmadrészt jelentős munkáshiány- nyal küzdöttek, ez pedig oda vezetett, hogy aki „alkalmas a beszédben”, és példás életű, az taníthatott. Továbbá fontos a konkrét személyek kijelölésében az önkéntesség és a hivatástudat a jelöltek részéről, illetve a többségi jóváhagyás a gyülekezet részéről. A kiválasztottak minden esetben férfiak voltak, a nők feleségként, a férjük jogán prédikálhattak egyes esetekben. A kritériumrendszer nem változott a vizsgált időszakban, ellenben a kiválasztottak feladatkörét pontosították minden alkalommal. * 39 * * 3® „S.”: Misszió-hírek. In: Apostoli Hit, 1933.55. sz. 5. p. 39 ANDERSON, Allen: A szélrózsa minden irányába. In: Tárház, 2007. (Jubileumi kü- lönszám) 23. p. «° A csetényi példából láthatjuk, hogy eleinte, mivel mindenki új volt és tapasztalatlan, a prédikátorokat sorsolással választották ki, olykor csak egy-egy hónapra, és fő feladata az lett, hogy az igehirdetés mellett a bizonyságokat koordinálja, helyet adjon ezeknek az istentiszteleten. Mavizer, 1999. 28. p. «' Naámán. In: Apostoli Hit, 1927. 2. sz. 3. p.
