Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sági György: A kalocsai érseki szék 1961-es megüresedése
A kalocsai érseki S2ék 1961-es megüresedése 59 4. Dr. Várkonyi Imre főkáptalani helynök „programkörlevele”1'*6 2722/lQÓl. SZ. Káptalani Helynök beköszöntője. Tisztelendő Testvérek! A Ft. Főszékesegyházi Káptalan Ib. [Istenben boldogult] Érsek Atyánk emlékét, a jóságos, nagyszívű főpapnak méltán kijáró mélységes tisztelettel, szeretettel és hálával örökítette meg. Bár az Isteni Gondviselés útjai kifürkészhetetlenek, de mint teológusok és mint hívő emberek is biztosan tudjuk, hogy az Istennél nincsenek „non putarem”-ek. „Egyszerre együtt lát mindent és nincs semmi, amit mindig nem látna" (Szent Ágoston: De Trinitate 1. 15. c. 14). Ebből következik, hogy bár könnyes a szemünk, de ugyanakkor erős a bizalmunk és ráhagyatkozásunk a mindentudó és látó mennyei Atyára és az ő küldöttjére a mi Megváltónkra, Jézus Krisztusra. Érsek Atyánk halálával megüresedett az ősi kalocsai és bácsi érseki szék. Az Egyházi Törvénykönyv a 431. k. 1. §-ában erre az esetre az egyházmegye kormányzását a Főszékesegyházi Káptalanra bízza. A Főszékesegyházi Káptalan azonban ugyancsak az ET [Egyházi Törvénykönyv] 432. k. 1. §-ának megfelelően, nyolc napon belül köteles egyetlen személy kezébe letenni az egyházmegye kormányzásának joghatóságát. Káptalani helynököt köteles választani, aki helyette kormányozza az egyházmegyét. Mint arról T. Testvéreim a Ft. Főszékesegyházi Káptalan közléséből értesültek, ez a választás 1961. október 4-én történt meg. A választást komoly megfontolás után elfogadtam és az előírt hitvallás (1406-1408. kk.) letétele után átvettem a főegyházmegye kormányzását. Megválasztásomról a 432. k. 4. §-ának megfelelően, haladéktalanul értesítettem az Apostoli Szentszéket, kérve dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, XXIII. János pápa apostoli áldását. Mint olyan papja a Főegyházmegyénknek, aki 11 éven keresztül a kalocsai, majd később a szegedi hittudományi főiskolán az egyházjog tanára volt, pontosan tudom a kötelességeimet és jogaimat is. Szándékosan fordítottam meg a szavak szokásos sorrendjét. Elsősorban kötelességeket ismerek és csak azután a kormányzáshoz elengedhetetlen jogokat. Állandóan fülemben csengenek Krisztus első földi helytartójának szavai: „A közöttetek élő elöljárókat, mint magam is elöljáró, Krisztus szenvedésének tanúja és egyben a jövőben feltáruló dicsőségnek is részese, kérem, legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven: ne haszonlesésből, hanem odadással: ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei (jó szívvel)”. (1 Péter 5,1-3.) Naponta imádkozom azért, hogy a Szentlélek életerős, bölcs, híveit és papjait nagyon szerető Főpásztort adjon Főegyházmegyénknek. Viszont hálát kell adnom a mindenható Istennek, hogy lelki és fizikai erőimnek teljességében vagyok. így hiszem, hogy a Főegyházmegye, a papság és a hívek, minden lelki szükségletét ki tudom elégíteni. Mik lesznek kormányzásomnak alappillérei? Úgy gondolom, hogy a jóságos Isten kegyelméből, ezen a téren nem kell mást tennem, mint követni és folytatni azt az útmutatást, amelyet Ib. Érsek Atyánk, mint örökséget hagyott ránk. 146 Főegyházmegyei hivatalos közlemények, 1961. 27-29. p.
