Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sági György: A kalocsai érseki szék 1961-es megüresedése
54 Egyháztörténeti Szemle XV1I/3 (2016) lami nyomásra a püspöknek el kellett hagynia Kalocsát, s a Kecskemét melletti Kerekegyházára rendelték, püspöki funkciói gyakorlásában is korlátozták. Szakács egy több évet felölelő összefoglaló, 1963. január 7-én kelt jelentésében is megemlékezik róla, hogy „Várkonyi segítségével sikerült 1962 januárjában dr. Bárd János reakciós s. püspököt - akit a pápa Grősz utódjaként nevezett ki apostoli kormányzónak - eltávolítani Kalocsáról”.129 * * Kinevezése kapcsán a jelek arra utalnak, hogy Bárd Jánosnak sem voltak túl nagy illúziói, számított személye állami elutasítására. „A hatvanas évek elejéig magyar részről a püspök kinevezésekkel szembeni egyöntetű elutasítást az egyház felszámolására irányuló határozott célkitűzéssel lehet magyarázni”«0 - fogalmazza meg Szabó Csaba a korszakban jellemző állami hozzájárulás és elutasítás működési metódusának mikéntjét, ami meglátásunk szerint Bárd apostoli kormányzói kinevezésére is vonatkoztatható. Hisz egy „reakciósnak” tartott pappal körülményesebb kontrollálni a főegyházmegyét, mint egy „haladóval.” 1961. december 7-én Kalocsán kelt Cicognani bíborosnak címzett levelében Várkonyi sajnálatát kifejezve hozta az Apostoli Szentszék tudomására, hogy minekutána Bárd püspök kapcsán Hamvas püspökkari elnök az állami illetékesekkel folytatott tárgyalásai során sikertelenül járt, azaz nem tudta elérni, hogy a kalocsai segédpüspök apostoli kormányzói kinevezése ügyében az állam megadja hozzájárulását, így nevezett ulpianai címzetes püspök nem tudta átvenni a főegyházmegye vezetését. „így állván tehát a dolog, hűségem és engedelmességem hangsúlyozása mellett kötelezve érzem magam lelkiismeretben az egyházmegye kormányzásának a szent kánonok szabálya szerinti folytatására”.«1 így tehát az állam favoritjaként Várkonyi maradt a főkáptalani helynök, s még évekig vezethette tovább a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyét, egészen addig, amíg a Casaroli-féle 1964-es részmegállapodás egyik hoza- dékaként Hamvas Endre Csanádi püspök kalocsai érseki kinevezést nem kaphatott. Zárásként A fentiekben a diktatórikusán az emberek mindennapjaiba is beavatkozni kész Kádár-rendszernek egyes, az egyházakat érintő jelenségeit szerettük volna felvázolni, melyek közül ezúttal a feléjük mutatkozó erős kontroll talán kevéssé, vagy eddig egyáltalán nem ismert elemeit, illetve konkrét mikéntjét bemutatni. Az 1961-es szinte már tragikomikus kalocsai főkáptalani helynök-választás lezajlása szembetűnően mutatja, hogy az állam milyen mélyen beleavatkozott az egyházak, jelen esetben a katolikus egyház belügyébe, az Állami Egyházügyi Hivatal útján szinte gyámkodva felette. Ezáltal quasi zsinóron rángatta a szálakat, s így nem egyszer éltes korú tisztes egyháziakra gyakorolva nyomást. Valamint az érsek temetése körüli szinte már hisztérikus állami ellenőrzési kényszere már-már abszurd szintekre emelkedik azzal, hogy még halála után is féltek Grősz emberekre gyakorolt hatásától. Ennek jó példája, miként akarták minél jobban redu■29 MNL. BKML. XXIII. 2. g. 14/1961. 7. p.; 25/1963. 13. p. '3° Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Bp., 2005. 35. p. '3' KFL. 1.1. c. 3178/1961.
