Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sági György: A kalocsai érseki szék 1961-es megüresedése
52 Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016) talt. Várkonyi Imre, hogy tisztán lássa helyzetét, 22-én visszautazott Kalocsára. A csanádi püspök Bárdot másnap, 23-án délelőtt értesítette a szombati nappal kapcsolatos változásról.122 Szakács Gyula 22-én délután érkezett meg Kalocsára, és 5 órától két órán keresztül tárgyalt Várkonyival. Várkonyit ugyan elmondása szerint váratlanul érte a kinevezés híre, de egyáltalán nem lepte meg, hogy XXIII. János Bárdot tette meg apostoli kormányzóvá. Az egyértelmű volt, hogy az Apostoli Szentszék nem kívánja — amúgy teljesen jogosan - figyelembe venni az 1957. évi 22. tvr.-ben foglaltakat, mivel ez sértette a pápa apostoli kinevezési jogát püspökök és apostoli kormányzók tekintetében. Várkonyi Bárd János kinevezése kapcsán azt sem tekintette meglepőnek, hogy Bárd lett kijelölve, mivel az volt az általános korabeli szokás, hogy ha van felszentelt püspök egy egyházmegyében, akkor azt teszik meg vacantia sedis idején apostoli kormányzónak.* 12® Bárd a kettejük közötti ellentét dacára tiszteletben tartotta Várkonyi Imre személyét olyannyira - és erről a főkáptalani helynök is elismerően nyilatkozott -, hogy nem tett semmit Várkonyi Kalocsára való visszatéréséig, a Főszékesegyházi Káptalant sem hívta össze, s így be sem mutatta hivatalosan kinevezését - csupán Kujáni nagyprépost tudott arról -, azaz de facto nem vette át a főegyházmegye vezetését. Várkonyi a segédpüspököt szobájában kereste fel, ahol a kettejük közötti viszony ismeretéhez képest szokatlanul szívélyes légkörben zajlott a diskurzus. Bárd tartózkodó magatartását a fentebb már említett törvény erejű rendelettel indokolta, mondván, mielőtt gyakorlatban is átvenné a főegyházmegye vezetését, tisztán szeretné látni, hogy az állam hozzájárul-e ahhoz. 12t Ellenkező esetben az újonnan kinevezett apostoli kormányzó hiába vette volna át hivatalát, ha az állam nem tekintette volna legitimnek - az amúgy egyházjogilag legitim - működését, helyzete ellehetetlenedett volna. Lényegében másképpen, mint mondjuk Badalik vagy Pétery püspökök esetében,12® de akadályoztatva lett volna munkájában, így tehát nem tudott volna kormányozni. Várkonyi a Szakáccsal folytatott tárgyalás során helytelenítette Hamvas módszerét, azaz, hogy nem előbb tájékoztatta az Állami Egyházügyi Hivatalt a szituációról, és csak utána kért időpontot kettejüknek, magának és Bárdnak Prantnerhez. Szakács pedig annak a rosszallásának adott han122 MNL. BKML. XXIII. 2. g. 14/1961.3. p. '23 MNL. BKML. XXIII. 2. g. 14/1961. 3-4. p. »4 MNL. BKML. XXIII. 2. g. 14/1961. 4-5. p. 125 Badalik Bertalan O.P. (1890-1965): Eredetileg Badalik Sándor, 1908-ban lépett a domonkos rendbe, az egyszerű fogadalmat 1909-ben tette le. 1914-ben szentelték pappá. 1934 és 1938 között az osztrák-magyar domonkos rendtartomány tartományfőnöke, majd 1938-tól a helyreállított önálló magyar rendtartomány tartományfőnöke. 1946-ban lett az Actio Catholica országos elnöke, a budapesti rendház perjele. 1949-től haláláig veszprémi püspök, de 1957-től akadályoztatva volt püspöki funkciói gyakorlásában, egyházmegyéjéből internálták. VlCZlÁN JÁNOS: Badalik Bertalan Sándor. In: MKL. I. Bp., 1993. 510. p. Pétery József (1890-1967): Eredetileg Petró József, 1912-ben szentelték az Egri Főegyházmegye papjává. 1938 és 1942 között volt az egri Főszékesegyházi Káptalan tagja, majd 1942-től haláláig váci püspök. 1953-tól akadályoztatva volt püspöki feladatainak ellátásában. VlCZlÁN JÁNOS:Pétery József. In: MKL. X. Bp., 2005. 906. p.
