Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sági György: A kalocsai érseki szék 1961-es megüresedése
44 Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016) Várkonyi kapcsán azonban az elhunythoz képest még nagyobb együttműködésre számított Szakács, jól tudva róla, hogy noha pap, de mégiscsak valamelyest közelebb áll a rendszerhez, mint Grősz állt valaha is.90 A köztük lefolyt első tárgyalás október 6-án este fél 6-tól másfél órán át tartott, amit Szakács barátságos eszmecsereként jellemzett. Az egyházügyi főelőadó meglátása szerint ekkor sok minden a főegyházmegyét érintő kérdésben hasonlóan vélekedtek. Külön kiemelte Szakács, hogy Gyetvai Péter működését Várkonyi sem túlzottan preferálta, de általánosságban az állami vezetők irányában mutatott kalocsai egyházi magatartást sem helyeselte. Kovács Vince ifjabb mesterkanonokot kiemelve a kanonokok közül, méltatta a főelőadó előtt. Nota bene, ekkor már tudta, hogy Kovács vetette fel nevét a főkáptalani helynök-választáson.91 Várkonyi bemutatkozó „programkörlevele”92 Az újonnan megválasztott főkáptalani helynök első, a főegyházmegye papjaihoz és híveihez intézett október 5-én kelt körlevelének elején a megboldogult érsekről emlékezett meg, majd az Úr döntésébe való fájó, de szükséges belenyugvásra szólított fel mindenkit. Ezt követően a Codex luris Canoniciben foglaltakra hivatkozva magyarázta illetve okolta meg, hogy a Főszékesegyházi Káptalannak minek alapján volt kötelessége átvenni a főegyházmegye vezetését és annak élére főkáptalani helynököt választani, mely következtében ő lett hivatott ideiglenesen átvenni az érsekség kormányrúdját.93 94 Megjegyzi azt is, hogy ennek megtörténtéről az elvártak szerint a pápát is haladéktalanul értesítette.9* „Mint olyan papja a Főegyházmegyénknek, aki 11 éven keresztül a kalocsai, majd később a szegedi hittudományi főiskolán az egyházjog tanára volt, pontosan tudom a kötelességeimet és jogaimat is. Szándékosan fordítottam meg a szavak szokásos sorrendjét. Elsősorban kötelességeket ismerek és csak azután a kormányzáshoz elengedhetetlen jogokat. [...] hálát kell adnom a mindenható Istennek, hogy lelki és fizikai erőimnek teljességében vagyok. így hiszem, hogy a Főegyházmegye, a papság és a hívek, minden lelki szükségletét ki tudom elégíteni.” A továbbiakban Várkonyi Imre elkövetkezendő kormányzása alappilléreinek mibenlétére tért át, annak „programját” vázolta fel. Ennek elején „mint Szentatyánk legkisebb fia” nyomatékosan hangsúlyozta XXIII. János pápa iránti tiszteletét, hűségét és szeretetét. Majd kifejezésre juttatta, hogy 9° MNL. BKML. XXIII. 2. g. 12/1961. 2. p.; Megemlékezés elhunyt főpásztorunkról. In: Főegyházmegyei hivatalos közlemények, 2700/1961. 9' MNL. BKML. XXIII. 2. g. 12/1961. 2-3. p. 92 Káptalani helynök beköszöntője. In: Főegyházmegyei hivatalos közlemények, 2722/1961.; Lakatos, 2009. 231. p. 93 „Capitulum ecclesiae cathedralis, sede vacante, intra octo dies ab accepta notitia vacationis, debet Vicarium Capitularem qui loco sui dioecesim regat et, si fructuum percipiendorum ei munus incumbat, oeconomum unum vel plures fideles ac diligentes constituere.” Codex luris Canonici. 1917. Can. 432. 1. §. Online: http://www.jgray.org/codes/cic17lat.html - 2016. január. 94 „Capitulum quantocius de morte Episcopi et deinde electus in Vicarium Capitularem de sua electione Sedem Apostolicam certiorem Faciant.” Uo. 4. §.
