Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ábrahám: A budapesti református belmisszió központja. A Németajkú Ev. Ref. Leányegyház rövid története (1859-1912)
Tanulmányok A budapesti református belmisszió központja. A Németajkú Ev. Ref. Leányegyház rövid története (1859-1912) Kovács Ábrahám Bevezetés A Budapesti Németajkú Ev. Ref. Leányegyház története szorosan összekapcsolódik a református egyházban kialakult ébredési mozgalmak genezisével, majd pedig történetével. A 19. században külföldi hatásra létrejött missziói és egyháztársadalmi mozgalmak közvetlen gyümölcse lett a Magyarországi Református Egyházban kicsiny, a tömbreformátusságtól szinten mindenben eltérő pesti evangéliumi kezdeményezés. A gyülekezet létrejöttének történetét az egyházi megújulásért tenni kívánó, de eltérő teológiai meggyőződés alapján működő pesti protestáns körök küzdelmének köszönheti. Ezt a korszakot nevezhetjük „a vajúdás és megszületés korának” (1859-1863). A leányegyház alapításának és első évtizedének történetét részletesen már feldolgoztuk.1 Ezért most csak rövid áttekintést adunk a következő korszakról is, melyet az alapvető missziói ágak lerakása jellemzett (1864-1869), majd a templomépítés korszakát (1870-1878) mutatjuk be. A gyülekezet történetének következő, igen gyümölcsöző korszaka egybeesett az országos teret nyerő későbbi belmissziói egyletekkel (1880-as évek), majd az 1890-es évek konfliktusai következtek. Végül pedig a gyülekezet életében jelentős váltást jelentett a missziói munkák újragondolása és a gyülekezeti életből való kiválása (1900-1914). A vajúdás és megszületés kora (1859-1863). Az árvaápoló egyesület mint a liberális és hitvalló csoportok közti konfliktus előidézője A gyülekezet keresztyén világszemléletének háttere, az új ébredési közösség teológiai látása két forrásból és három pontból eredeztethető. A németországi pietizmus és az angolszász evangélikalizmus, mint éltető víz táplálta az ébredést. A három meghatározó szellemi kör általában egy-egy fő vagy közösség köré csoportosult. Ez, mint előzmény, Mária Dorottya főhercegnő württembergi pietizmusát, a Skót Misszió lelkészeinek evangélikalizmusát, majd legfőképpen Biberauer Theodor magyarországi német ajkú pietista kegyességét jelentette. Ők három hasonló lelkiségű csoportosulásnak voltak a kimagasló vezéralakjai, akik együtt kezdtek munkálkodni. Pesten a teológiai racionalizmus korában a németajkú protestánsok között megteremtődött az igény egy olyan pietista közösség építésére, amely a megtérést, az újjászületést és az abból fakadó társadalmi, szociális és diakóniai cselekvést, azaz az örömhírről szóló missziót komolyan vette. A Szén (ma: Deák) téri német evangélikus és a Széna (ma: Kálvin) téri magyar református gyülekezetben meglevő német ajkú istentiszteletek nem elégítették ki a nagyrészt evangélikus pietista háttérből táplálkozó, BiberKovÁCS Ábrahám: A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története, 1859-1869. Debrecen, 2004. (továbbiakban: KOVÁCS, 2004.)
