Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: A pálos rend és az állambiztonság küzdelme

86

Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016)

parasztnyúzó papjait. Csak vallják nyugodtan, amit mi mondunk, nem lesz bántódásuk. Addig is jól ellesznek itt a ház körül. Kapnak enni és cigarettát. A tárgyalás után hazamehetnek.”* 16

Az ÁVH által a pálos szerzetesről kitalált és a kommunista jogalkalmazás, ügyészség oltárára feltálalt áldozati legenda valóságmagját nehéz az ÁVH dokumentumai alapján megtalálni. A missziós lelkű pálos szerzetes és a puszták népének, a tanyagazdáknak egymásra találását mégsem vonhatjuk kétségbe. A pálosok elleni jogi eljárás történelmi okait már megismertük. A Mindszenty által indított Mária-év rendezvényei szolgáltatták a legtöbb indokot. A katolikus egyház hivő tömegeinek nagyszámú megjelenése a különböző szertartásokon sarkallhatta az 1950-es évek elején hatalmának csúcspontjához közeledő Rákosi-diktatúrát az erőszakos adminisztratív fellépésre.

A szerzetesrendek, így a pálosok és vallásos tömegek viszonyának megértését igazolta, hogy a pálosszentkúti tanyavilágban a fehér barátok nagy közmegbecsülésnek örvendtek. A szerzetesek vallásos, kétkezi munkát sem nélkülöző visszafogott élete elfogadtatta és megszerettette az atyákat és testvéreket a homoki puszták népével. A fosztogató, nőket megerőszakoló szovjet katonáktól nem volt nyugalma a puszták tanyasi népének. A front ekkor már túljutott Pálosszentkúton, és az Alföldet szovjet csapatok szállták meg. A megszállt területek front mögötti hátországnak számítottak, ahol nem volt törvényes hatalom, úgynevezett exlex állapot uralkodott, amelyben a törvény az erősebb akarata volt. Pálosszentkút 1944. október

22-én, vasárnap került orosz ellenőrzés alá. A szovjetek által megszállt területen a helyzetet bonyolította, hogy még közel volt a front. Egyedül Kiskunfélegyháza polgármestere maradt a posztján. „Szükség volt a polgárőrségre, ezt nem lehet megkérdőjelezni, bár így is alig tudták megfékezni a garázda elemek tevékenységét. Az akkori történéseket némileg finomító egyházias jellegű értelmezés szerint a tanyasi gazdák saját magukat, családjukat próbálták megvédeni.”16 Ez a megközelítés magányos, elszigetelt eseményeknek mutatja be az ott történteket, nem tudatosan összehangolt, központilag megtervezett rajtaütéseknek.

Az ÁVH dokumentumaiból tucat számra állítottak elő olyan „bűntényt”, amelyek a nyomozás politikai érdekeinek feleltek meg:

„Köztudomású, hogy Darányi Imre tanyáján megjelent két szovjet katona. A korabeli állapotokra való tekintettel egyértelmű, hogy nem békés szándék vezette őket. A családfő utasította fiát és feleségét - a Páter Homonnaytól ránk maradt kézirat szerint -, »fogjátok le az erősebbet, míg én a gyengébbel végzek«. Tapodi János a szomszédos tanyáról segédkezett eltemetni a két szovjet katonát. A termőföldbe temették el őket. A meglazított föld felett a rozs magasabbra nőtt, így találták meg a tetemeket. Több

Bank Barbara - Soós Viktor Attila: „A nép nevében halál.” Páter vezér Ferenc és a pálosszentkúti ügy. In: Decus Solitudinis. Pálos évszázadok. Szerk.: Őze Sándor - Sarbak Gábor. Bp., 2007. (Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti Konferenciák, 4/1.) 268. p.

16 Kárpáti Zoltán ENDRE: a pálos rend elleni 1951-es koncepciós per formálása és előzményeinek bemutatása. In: Egyháztörténeti Szemle, 2010. 1. sz. 88-117. P- Online: www.egyhtortszemle.hu - 2013. november. 30. sz. jegyz.