Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíky Balázs: 1938 szimbolikus eseményei a magyarországi zsidó sajtó tükrében
66 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) éreznek. Pacelli őeminenciája a most elmúlt nehéz években teljes nyíltsággal foglalt állást a zsidóüldözés ellen. Azok a rendkívüli jelentőségű nyilatkozatok, melyeket a Vatikán részéről a faji gyűlölködés és a zsidók degradálása ellen úgy szólván havonta történtek, a pápa és államtitkárának legszemélyesebb iniciatívájából fakadtak. Külön hálával viseltetik a zsidó vallásközösség a bíboros államtitkár úr iránt, aki a zsidó vallás szabad gyakorlásának álláspontját kritikus percekben hirdette. Mikor több országban a rituális vágást eltiltották, az államtitkár úr diplomáciai közbelépésére - mint legutóbb Varsóban történt — visszaadták a zsidóságnak azt a jogát, hogy vallását ezen a téren is szabadon gyakorolhassa. E kérdésről különben Pacelli őeminenciája legutóbb a római zsidó hitközség vezetője előtt a legteljesebb szabadelvűség szellemében nyilatkozott. E néhány sorban a magyar zsidóság hálájának akarunk kifejezést adni az illusztris vendég iránt, aki a jövő héten hazánkat megtiszteli látogatásával.”^ A cikk az újság irányultságával megegyezően cionista David Prato római főrabbi és a bíboros államtitkár megbeszélését említi, amelyre Pacellinek a magyar fővárosba utazása előtt pár nappal került sor. Egy másik, levéltári forrás alapján tudjuk, hogy szóba került a zsidótörvény-javaslat is, és a bíboros államtitkár megígérte, hogy a magyar katolikusokra hatást fog gyakorolni abban az értelemben, hogy a zsidótörvényt a budapesti felsőházban utasítsák el, vagy legalább lényeges változtatást hajtsanak végre rajta.* 18 Pacellinek ez az ígérete szerepet játszhatott abban, hogy a törvény felsőházi szavazásán a katolikus főpapok nem vettek részt. Joggal feltételezhető, hogy távolmaradásuk szándékos volt, és nem csak az eucharisztikus kongresszussal kapcsolatos elfoglaltságaik miatt történt.1? A bíboros államtitkár iránti szimpátia később is érezhető, amikor az ortodox Zsidó Újság Pacellinek a francia szociális hét vezetőihez intézett üzenetét ismerteti, amely az egyéni szabadság és a társadalom érdekeinek összefüggésével foglalkozik.20 De ugyanilyen szimpátiával méltatta a cionista és az ortodox zsidó újság még 1938 tavaszán Serédi Jusztinián hercegprímás nagyböjti pásztorlevelét: „... legutóbbi böjti pásztorlevelében kihangsúlyozza a katolicizmus zsidó gyökereit. Kiemeli, hogy Krisztus zsidó volt, zsidó nyelven beszélt, zsidó szokásokat gyakorolt és ezzel kapcsolatban a magyar katolikus egyház feje kikel a faji gyűlöletből fakadó pogányság ellen. A magyar hercegprímás Innitzer bécsi bíbornok érsek, Felix Faulhaber müncheni érsek erkölcsi bátorságával küzd a katolicizmus igazságáért. Nagy érdekünk, hogy szava eredményesebb legyen, mint osztrák és német kartársai intése.”21 „Ilyen irányban a lelkeket nevelni kell. Ebben a tekintetben Serédi Jusztinián hercegprímás most kibocsátott nagyböjti pásztorlevele klasszikus v Egyenlőség, 1938. május 19. 2. p. 18 Brechenmacher, Thomas: Der Vatikan und die Juden. Geschichte einer unheiligen Beziehung. München, 2005. 200. p. Az állítást alátámasztó érvelést ld.: CsÍKY, 2012.143-150. p. 20 Zsidó Újság, 1938. augusztus 5. 2. p. 21 Zsidó Szemle, 1938. március 16. 6. p.
