Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíky Balázs: 1938 szimbolikus eseményei a magyarországi zsidó sajtó tükrében

64

Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016)

számít, és semmi esetre sem részesül előnyben a született keresztény fölött. De még gyermekei számára sem tudja biztosítani a hitehagyó a köny- nyebb boldogulást, mert hiszen - amint a külföldi példa mutatja - a jogfosztó törvény másod- és harmadíziglen is kizárja a zsidó származásút a jogok teljességéből. [...] csak az a tragikum teljesülhet be úgy az Ön személyén, mint ama hozzátartozóin, akiken kitérésével segíteni vél, hogy elvesztvén gyökerét saját ősi vallásában és megfosztván ezzel a lépéssel önmagát és családját attól a megbecsüléstől, amelyet eddig élvezett, azonfelül keserű csalódást is fog szenvedni, mert számításai sem anyagi, sem erkölcsi, sem társadalmi szempontból nem fognak beválni.”10

A zsidó vezetők szavai beteljesedni látszottak. A keresztény közösség bizalmatlanul fogadta az áttérőket, megkérdőjelezte tettük őszinteségét. Angelo Rótta budapesti apostoli nuncius Eugenio Pacelli bíboros államtitkárnak írt jelentésében rámutatott, hogy a magyar társadalomban általánosan elterjedt az antiszemitizmus, ezért kedvezően fogadták a zsidótörvény javaslatát. Meg kellett állapítania azt is, hogy a konvertita zsidókkal szemben katolikus körökben is általánosan elterjedt a bizalmatlanság érzése.11 Ugyanakkor a vallásos zsidók és a protestánsok is megkérdőjelezték az újonnan áttérők új vallásba vetett hitét, az áttérés őszinteségét. A kikeresztelkedő zsidóknak tehát nem csak azzal kellett szembenézniük, hogy vonakodva akarja csak őket befogadni a keresztény közösség, de a zsidó közösség sem tekintette őket többé maguk közé tartozóknak. így köztes helyzetbe kerülhettek, amelyben a kirekesztettség érzése felerősödött.12

A zsidó vezetők igyekeztek minden lehetőt megtenni a diszkriminatív törvény meghozásának megakadályozására. Hangsúlyozták a magyar zsidók hazafiságát. Hevesi Simon és Stern Samu előbb idézett közleményükben tájékoztatták a hitközségek tagjait, hogy a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája

„... az országgyűlés mindkét házához legkiválóbb jogászaink közreműködésével kidolgozott alapos feliratban fordultunk,13 amelyben felsorakoztattuk az összes érveket és adatokat a magyar zsidóságot méltatlanul fenyegető súlyos jogcsorbítással szemben. Az adatok és tények erejével akarjuk bizonyítani minden tőlünk telhető módon, hogy sem magyarságban, sem hazafiságban, sem munkában, sem áldozatosságban nem maradunk mögötte az ország bármely felekezethez tartozó lakosainak, magyarok voltunk, magyarok vagyunk, magyarok leszünk, zsidó vallású magyarok, akik munkájukkal a haza javát szolgálják mindenkor. Célzatos jelszavakkal megmérgezett korszellem megbélyegzett bennünket, de a történelem, amiként a múltra, akként a jövőre nézve sem tagadhatja meg a megbecsülés igazságát tőlünk. Ezt az önérzetet, ezt az öntudatot, de egy10 Egyenlőség, 1938. április 7.1. p.

11 Rótta nuncius jelentése Pacelli bíboros államtitkárnak, Budapest, 1938. április 12. - Segreteria di Stato, Sezione per i Rapporti con gli Stati, Archivio Storico, Congrega- zione per gli Affari Ecclesiastici Straordinari, Ungheria, Pos. 77 P.O., fasc. 57, f. 7r, N1476/1938.

12 K.Farkas, 2001.114-118. p.

13 A beadvány szövegét közli: Zsidó Újság, 1938. április 29. 3-4. p.