Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története a 18. században

58

Egyháztörténeti S2emle XVII/2 (2016)

Az iskola rectorának alkalmazásáról, elbocsátásáról eleinte nem a presbitérium, hanem a városi tanács döntött, s a döntést csupán közölték a lelkipásztorral. így történt 1769-ben, mikor elbocsátották az iskola rectorát, azért mert bántalmazta a gyermekeket (és másodsorban azért, mert megházasodott, s eddig az iskola vezetői mindig legényemberek voltak, hogy több idejük maradjon az oktatásra). A presbitérium feladata volt az iskola anyagi helyzetének biztosítása. A presbitérium felügyelte az iskolák tanítóinak tevékenységét. Megdöbbentő határozatot hozott mindjárt az első presbiteri gyűlés 1764-ben: A tanítóknak tilos az alsó osztály gyermekeit verni, rongálni (!) a rector tudta nélkül, helyette Krisztus indulatával szelíden a gyermekeket ölükbe véve oktassák az isteni tudományra. Később a presbitérium választotta az iskola rectorát és a segédtanítókat. Az 1780- as évektől január 1-jén marasztalták a gyülekezet szolgálóit: káplánt, rectort, iskolai praeceptorokat. Papmarasztás (Tormássy János megválasztott lelkész irányában) már nem volt.