Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története a 18. században
54 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) esztendőben születtek. Az esetek döntő részében házasságtörésért vagy egy „tisztátalan személlyel” való paráználkodásért kerültek egyházi fenyíték alá. A könyvben feljegyeztek számos esküt is, mellyel a paráznaságot elkövetők életük megjobbítását fogadták meg. Két főt egy özvegyasszony pénzének ellopásáért ítéltek el. Az ítéletek aláírói a város kisbírója, nótáriusa, a lelkipásztor és egy tekintélyes egyháztag. Egy esetben jegyezték fel, hogy a város egy gyilkost halálra ítélt és kivégeztetett.70 A presbitérium mindjárt az elő ülésén (1764. november 23.) komoly egyházfegyelmi határozatokat hozott a Geleji kánonokra hivatkozva. Az egyházfegyelem gyakorlásában a presbitérium az úrvacsorától való eltiltáson kívül büntetési jogkörrel nem rendelkezett, hanem a vétkeseket átadta a városi tanácsnak, hogy a város (egyébiránt szigorú) erkölcsi törvényei szerint büntesse meg: „Minthogy az Istennek beszéde együvé kötötte, s egész büntetés alá zárta a paráznákat, a részegeseket, káromkodókat, lopókat ezt mondván: sem a részegesek, sem a káromkodók, sem a lopok, sem a paráznák az Isten országát örökségül nem bírhattyák: mi is mint a paráznákat, úgy a részegeseket, káromkodókat, lopókat ezért a Gyülekezetből a Mennyország kultsaival élvén kitilttyuk és minekutána a külső fórumon büntetéseket el vették, az Urvatsorával való élésre, s a’ szent Gyülekezet tagságára mindaddig méltatlannak itéllyük, míg penitentiát nem tartanak és életeket meg nem jobbittyák” (Hivatkozással a 62. nemzeti zsinati (Geleji) kánonra)71 Egy közösség vallási életét külsődleges mércével legjobban a gyülekezet alkalmainak látogatásán és a gyülekezeti tagok magaviseletén lehet lemérni.72 Ezért nem meglepő, hogy ugyancsak az első presbiteri gyűlésen szigorú rendelkezést hoztak az Úr napjának megtartásáról, az 51. Geleji kánonra hivatkozva. Az indoklás szerint az ünneprontás elhatalmasodott a városban ezért „senkinek ezen városnak lakosai közül szekerével vagy kocsijával a városban bejönni és kimenni,malmokban őrölni nem lészen szabad; ha valaki pedig az Úrnak Házát kiváltképpen vasárnaponként nem gyakorolja, s elegendő okát negligentiájának nem adhattya, elsőben ugyan atyai intéssel szeretettel meg fognak jobbittatni, ha pedig első intés után magát meg jobbítani el mulatná, másodszor keményebben megdorgáltatnak, az is ha nem használna, harmadszor Magistratualis büntetésre fog submittáltatni.”73 70 RL. D 87.1/1. köt. 62-66. p. 71 RL. D 87. 1/2. köt. 23-24. p. A kánon az úrvacsoráról szólva előírja a bűnbánatot az úrvacsora vétel előtt, „akik anélkül tiszteletlenül mennek az Úr asztalához, az Ő testének és vérének nemcsak hogy részesei nem lehetnek, sőt inkább az bűnül rovatik fel nekik, s következőleg csak kárhozatot esznek és isznak maguknak”. Geleji Katona, 187572 Kiss RÉKA: Egyház és közösség a kora újkorban. A küküllői református egyházmegye 17-18. századi iratainak tükrében. Néprajzi tanulmányok. Bp., 2011. (továbbiakban: Kiss, 2011.) 219. p. skk. za RL. D 87.1/2. köt. 23. p.
