Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története a 18. században
52 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) hez még a 19. század első harmadában is ragaszkodtak. A városi tanácsban gyakori volt a rokoni összefonódás.6i A presbitérium sok tekintetben a városi tanácshoz hasonlóan működött: a választójog a redemptusokat illette az első alkalommal, utána a presbitérium kieső tagjait önkiegészítéssel pótolták, ahogyan az a korban is szokás volt.* 65 A presbitériumi tagság halálig vagy lemondásig szólt, s nem volt kizárt a rokoni összefonódás sem. A Curator A bodrogkeresztúri gyűlés után jutott érvényre az egyházkormányzatban a világiak szerepe. A dunántúli egyházkerületben helységbeli curator választását az 1745 májusában Pápán tartott egyházkerületi gyűlés rendelte el a bodrogkeresztúri konvent intézkedései alapján.66 Dunamelléken hasonló határozatról nincs tudomásunk a 18. századból. Kiskunhalason a curatorok névsora 1750-től maradt fenn. A listán első Nemzetes Szabó Gergely, aki három évig töltötte be a tisztet: 1750-1752-ig A listába utólag két név lett beírva: Szabó Miklós 1670 „Nb Ekklésia köve tábláján”, Szabó Mihály 1701. Ez alapján feltételezhető, hogy korábban is létezett a curator tisztség, de feledésbe merült. Az 1742. évi templomfelújításkor a toronyban elhelyezett iratot az egyik városi tanácsos, mint az eklézsia curatora írta alá. A curatort évenként választották az egyházfival együtt. A curatort ugyan egy évre választották, de sok esetben két vagy három évig is betöltötte ugyanaz a személy a tisztséget, tovább azonban nem. A választás időpontja 1774-ig minden évben november í-én volt, utána április 24-én, Szent György napján, kivéve 1785 és 1791 között, amikor ismét Mindenszentek napjától kezdve választottak.6? A curator hivatalból tagja volt a consistoriumnak, de az egyházfi nem. A curatort a presbitérium tagjai jelölték saját maguk közül („a’mint- hogy felvett praxis és szokás szerént ezen Ekklésia elöljárói maguk közűi candidálván”), és a jelöltek közül szintén a presbtérium választott. A curatort általában a városi tanácsosok közül, az egyházfit a város „communi- tas”-ából választottak. Ugyanakkor az is előfordult, mint 1772-ben, hogy az új curátor, Bibó György a „communitas” tagja volt, tehát nem volt tagja a városi tanácsnak.68 A curator legfőbb feladata az egyházközség anyagi ügyeinek intézése volt. Évente számadást kellett készítenie, melyet a 18. század végétől a presbitérium ellenőrzött. Az egyházfi szedte be az egyházi adókat, erről a curatornak jelentést kellett tennie. A készpénzt a curatornak át kellett adnia, ő kezelte és őrizte, és a curator fizette ki a megfelelő személyeknek. A curator a szolgálataiért szerény javadalmazásban is részesült: 10 rajnai forintot és 7 mérő búzát kapott évente. A curator kötelességét már a presbitérium I7ó4.évi megalakulásakor hozott határozat szabályozta.6« 64 Bánkiné Molnár, 2001. 9-13. p. 65 Kosa László: Egyház, társadalom, hagyomány. Debrecen, 1993. 93. p. 66 Hum, 2011. 97. p. 6? RL. D 871/2. köt. 1-2., 141. p. 68 RL. D 871/2. köt. 106., 96. p. 68 RL. D 871/2. köt. 141., 15-17. p.
