Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)
Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben 25 sokat.24 Az ezidáig leírtak voltak csak eddig ismertek, és nem volt tudomásunk a ferences szerzetes küldetésének későbbi eredményéről.25 IV. Béla halála után, amikor 1270-ben a korona V. Istvánra szállt, úgy tűnik, hogy a pécsi püspököt felmentették minden vád alól. 1272-ben X. Gergely pápa megbízta a zágrábi püspökkel együtt, hogy a II. Lyoni Zsinat előtt készítsen egy összeállítást a magyarországi egyház erkölcsi állapotáról.26 Ezt a megbízatást nyilvánvalóan példamutató módon végezhette el Jób püspök, mert élete utolsó évtizedében nagy tiszteletnek örvendett V. István, majd pedig utóda, IV. (Kun) László udvarában. Ekkor is folytatta a címek, a vagyon és a befolyás növelését a Magyar Királyságban, míg el nem érte politikai karrierje csúcsát: 1272 körül kinevezték Moson, 1278- ben pedig Baranya vármegye ispánjává, amely címek mellé 1277-től a királyi kancellári címet is megkapta.27 Halála 1280 és 1282 közé tehető. Itt válik létfontosságúvá ezen bírósági ügy felderítéséhez - amely az 1200-as évek Magyarországán különleges a rendelkezésre álló források nagy száma és típusa miatt - a Santa Maria Gloriosa dei Frari konventben őrzött dokumentum, amelynek átiratát a mellékletben közöljük. Ebben az Eneco pápai gyóntató által a magyar püspök ellen végzett inquisitio jogügyleteiről van szó. A velencei dokumentum egy hosszú, hártyaszerű rotulus vagy volumen, mérete 220 x 25.5 cm, és három összevarrt pergamenből áll. Az írás kimunkált, tapasztalt kéz munkája, minden további nélkül egy scriptornak tulajdonítható, aki pontosan feljegyezte az eljárás különféle részeit, miközben átírta vagy mástól átvette a döntés helyszínén bemutatott nyilatkozatokat, a vádlott védelmét és a bíró által kimondott szavakat. Hiányoznak a pecsétek és az aláirások, ami megerősíti azon feltételezésünket, hogy nem a pápának elküldött dokumentumról van szó. Nem tudni, miért került a dokumentum a velencei ferences konventbe, de ennek okai valószínűleg visszavezethetőek Eneco ferences szerzetes ottani jelenlétére. A volumen az alábbi részekből áll: 1. egy hosszas dokumentum átírása („carta sive cédula”), amit a püspök megbízottja, egy bizonyos magister Iohannes, pécsi kanonok és esperes, a püspök rokona (cognatus) adott át 1267. május 28-án Eneco szerzetesnek, „inquisitor sive judex”-nek, illetve 24 Fedeles-Koszta, 2011. 77. p. A bíboros esztergomi érsekként (1242-től) a magyar egyház élén állt, és a királyi kancellár pozícióját is betöltötte. Jób püspökhöz hasonlóan bácsi prépostként kezdte a karrierjét; a kettőjük közötti jó viszony jele, hogy 1264- ben a bíboros káplánja, Róbert aldiakónus kapta meg az egyik Pécs egyházmegyei es- perességet, a valkóit, aki ekkor már kántor volt a pozsegai esperességben; ugyanabban az évben ez utóbbi esperesség élére a bíboros egyik unokaöccse, egy Urbacius (Orbász) nevű bolognai diák került kinevezésre. Cod.Dipl. Tom. IV/3. 219-222., 229-231., 232. p. 25 Fedeles-Koszta, 2011. 77. p.; Koszta László: Záh nembeli Jób. (1252-1280) In: A Pécsi Egyházmegye története. Szerk.: Fedeles Tamás - Sarbak Gábor - Sümegi József. Pécs, 2009. 80-83. P- (.A pápai vizsgálat végeredményéről nincs tudomásunk.” 82. p.) 26 Theiner, 1859. 294. p. Zágráb püspöke, Tymotheus (t 1287), pécsi kanonok és valkói esperes volt 1263-ig, püspökké választásáig, amikor Palestrina bíboros püspöke bemutatta a pápának, az esztergomi érsek jelöltje, Farkas helyettes-kancellár konkurenseként. 27 Fedeles-Koszta, 2011.77-78. p.
