Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
18 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) ősei előtt is tisztelgett.52 53 A vallás arisztokraták általi uralma azonban nem azt jelentette, hogy csak és kizárólag ők részesültek az isteni kegyelemből. A köznéphez tartozók „ki voltak ugyan zárva a kultusz gyakorlásából, de belőle ugyanolyan jogcímen húztak hasznot, mint a patríciusok”.55 Egyfajta autoriter vallásgyakorlás alakult ki, amelyben a családi élethez hasonlóan, annak legnagyobb tekintéllyel bíró tagja lehetett az egyedüli szószóló. Ezt a cselekedetét azonban, éppen a kis közösségtől kapott felhatalmazása alapján, nem gyakorolhatta önös célok elérése érdekében. ,A vallás valójában mindenekelőtt testületi ügy volt, nem pedig egyéni: a kultikus ténykedések végzéséhez egy közösség fejének kellett lenni, bármilyen kicsiny is volt az, s a kultikus cselekményeket senki sem a maga hasznára végezte, hanem az alája tartozó közösség javáért - a király az egész birodalomért, a fejedelmek országaikért, a birtokosok a birtokaikért, a tanyák igazgatásával megbízott hivatalnokok a tanyákért, a családfők a családjaikért.”54 A fentebbiekben Maspero segítségével ábrázolt kultikus rendszer is jól példázza a vallás és a kormányzati politika összefonódását a klasszikus Kínában. „A Csou-kori Kínában szintetizálódó ősi vallásos nézet-, szabály- és hagyományrendszer alkotta később alapját annak az ideológiának, amelyik Kínában az i.e. I. évezred második felében kezdett formát ölteni, és amely később konfucianizmus néven vált ismertté.”55 A bemutatott vallási dimenziók együttes hatásának eredményeként megteremtődött a lehetőség, hogy kialakuljon a konfucianizmus és a tao- izmus, amelyeknek alapján létrejött a bölcseleti-vallási rendszer, amely azután alapjaiban határozta meg a császárkori Kína társadalmi struktúráját, valamint ezáltal közvetlenül gyakorolt hatást a politikai és kormányzati berendezkedésére is. A kialakult társadalmi környezet legfőbb sajátosságának a hierarchikus, autoriter felépítés tekinthető, amelyben az elődök által teremtett közösségi keretek hagyománytiszteleten alapuló megbecsülése ötvöződött a vallás által az ősök tiszteletére építő, az egyetlen üdvözülésre vezető emberi daoval. A későbbi évszázadok Kínájában a vallás és a kormányzat ötvözése tökéletesen megvalósult. A vallás - az ősökön keresztül — a család primátusát hirdette, amelyet azután érvényesnek tekintett a társadalmi-kormányzati formációkra is, ezáltal egy különösen erős egységet teremtett. A vallás és politika klasszikus egysége eredményezte, hogy bár a kormányzati tényezők (uralkodók, császári dinasztiák, hivatalnokok) cserélődtek, az alapvető kormányzati és társadalmi struktúrák változatlanok maradtak, ezáltal biztosítva a kínai kultúra továbbélésének és folyamatosságának töretlenségét, amely a mai kínai társadalom fő sajátosságait is eredményezi. 52 A kultusz külön érdekessége a kettős áldozat bemutatása, hiszen az uralkodó eredendően az istenekkel volt rokon, mégis különbontva tisztelgett emberi ősei előtt is. 53 Maspero, 1978.138. p. 54 Uo. 55 Vasziuev, 1977.79. p.
