Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában 15 Univerzizmus Az ősi Kínában az animista időszak végére kialakult misztikus vallásifilozófiai, gondolkodási szisztémát a nyugati valláskutatók általánosságban univerzizmusnak nevezik.37 Ez a komplex metafizikai rendszer egy hármas egység harmóniájára épít, amelynek összetevői az ég, a Föld, valamint az ember. A legfontosabb jellemzője, hogy a fő cél az egyes összetevők egyensúlya által megteremtett harmónia. Univerzizmusnak nevezik, mivel az egész univerzum egyensúlyát helyezi a gondolkodás centrumába, és azt állítja, hogy az ember akkor és csak akkor élhet teljes, boldog életet, ha képes harmóniában élni az éggel és a Földdel. A harmóniát a jhU8 és a jang39 folyamatos változása, az egyensúly keresése tartja fenn. Váltakozásuk, az ellentét, amelyet alkotnak, képes mozgásban tartani az egész kozmoszt, egyben a mozgás által teremtett változás adja az élet alapját. Amint azt Vasziljev is meghatározta, a makro- és a mikrokozmosz között egy nagy általános megegyezés létezik, amelynek alapját az adja, hogy a világmindenség úgynevezett nagy jelenségei-»0 éppen a földi élet jelenségeivel, elsősorban az ember életének jelenségeivel állnak szoros összefüggésben. Az ember életével kapcsolatos összefüggések szellemében kerültek meghatározásra többek között az alapelemek, az alapérzékek vagy az alapszínek. Továbbá ez vezetett oda is, hogy végeredményben megszülettek az alap kormányzati módok,»1 amely tény ismét érzékletes példája annak, hogy a politikai hatalomhoz való viszony milyen mélyen, az ősi vallásos kultúra részeként gyökerezik a kínai társadalomban. A fentebb, a teljesség igénye nélkül, röviden bemutatott vallási jellemzők eredményezték, hogy a klasszikus nyugati vallástudomány nem volt képes a saját maga alkotta keretek között elhelyezni a kínai univerzizmust. Az örök változás, az isten végtelenségig elvont létezése, valamint számos egyéb tényező járult hozzá ahhoz, hogy a kínai kultúrában nem tudott kialakulni a hívő személyes kapcsolata az isten irányában. A legfőbb istenbe vetett hit, vagyis a meghatározó monoteista vallási megnyilvánulás ugyanakkor nyomon követhető a kínai vallásoknál a Shangdibe,»2 mint legfőbb a? Csaknem lehetetlen feladat eldönteni, hogy az univerzizmus nőtt ki a már meglévő mitológiából, vagy éppen a mitológia az univerzizmus világszemléletéből. A valósághoz legközelebb az a megközelítés állhat, hogy egy egymást kölcsönösen átható folyamat eredményeként formálódtak. 28 A jin a negatív, sötét erő, amelyet a nő testesít meg. Ez az erő minden esetben passzív és befogadó, odaadó és eltakaró, vagyis ez maga a Föld lénye, a jin-lény. 3» A jang, vagyis a pozitív, férfi erő, a nemző erő, amely fényes és teremtő. Alapja a ragyogás és a fényesség, csúcspontját nyáron éri el az égi jang-lény. »° Az elemek, a légköri hatások, a bolygók, az égtájak vagy például az évszakok. Gondosság, nyugalom, felvilágosultság, engedékenység, erély. « Shangdi: a kínai főisten, a legfőbb uralkodó, egyben a megistenült ős. Lakhelye az ég egyetlen mozdulatlan pontján, a sarkcsillagon lévő bíborpalota, ahonnan a tekintetével követi a világtörténelmet. Az isten boldoggá teszi az erényeseket, azonban szerencsétlenné a gonosztevőket. A kínai mondák sehol nem említik egyetlen tettét sem, sőt beszélni is csak egyszer beszél az ókori irodalomban. Végeredményben ő az előidézője mindennek, azonban ő maga tétlen marad. A kínai gondolkodásában Shangdi, mint a jó uralkodó eszményképe jelenik meg, akitől minden függ, állandó jelleggel ugyanak-
