Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
----------------- Közlemények — A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában Kasznár Attila Bevezetés A távol-keleti, jobbára konfuciánus társadalmakat a zsidó-keresztény hagyományoktól alapjaiban eltérő, kulturális evolúciós folyamaton átment nemzetek alkotják, amelyeknek szellemi alapszükségletei igen messze esnek az individuum mind teljesebb szabadságától és függetlenségétől. Az egyén szerepe ezekben a kultúrákban viszonylagos, némely esetben teljesen jelentéktelen. A társadalom alap építőegységeként ugyanakkor egy társadalmi szerveződést, a családot azonosítják. A család a politikai rendszer modelljeként is szerepel a keleti kultúrkörben. Az államot egy nagy, organikus családnak tekintik, amelyben az állami felső vezetés - a családfő - szerepe és akarata megkérdőjelezhetetlen. Az egyén azonban teljességgel másodlagossá válik. Nem az individuum érdeke számít, hanem a családé, ezen keresztül pedig a közösségé. Az ilyen társadalmak azonban megkövetelik, hogy minden egyén pontosan tudja, hogy „hol a helye” a rendszerben. Ennek a tudatnak a kifejlesztésére - a téma szempontjából lényeges politikai viszonyulások vonatkozásában - a szocializációs folyamat keretében „egyesülnek a családok, az iskolák, a kommunikációs eszközök, az egyházak és azok a különböző struktúrák, amelyek kialakítják, megerősítik és transzformálják a politikailag releváns társadalmi attitűdöket”.1 Az Al- mond-Powell-féle meghatározással kapcsolatosan azonban megjegyzendő, hogy az ázsiai és elsősorban a kínai társadalomra vonatkozó alkalmazása során rendkívüli körültekintést igényel, ugyanis ezek elemzése során kiemelt, mindenekfelett álló szocializációs színtérként kell szerepeltetni a családot. Az eltérő világnézet okozza, hogy a keleti, ezáltal a kínai ember életfelfogása, viszonya a hatalomhoz, vezetéshez, önmagához és a külvilághoz oly nehezen értelmezhető a nyugati szabályok alapján felállított rendszerek adta keretek között. Talán éppen ennek a más alapokon nyugvó értelmezési keretnek tudható be, hogy a nyugati vallástörténészek nagy része a mai napig szkeptikusan közelít a távol-keleti, és elsősorban a kinai vallások önálló rendszerben kezeléséhez, sok esetben pedig ahhoz is, hogy egyes kínai vallásokat, valóban vallásként kezeljenek. Ugyanakkor mind több hívet kezd szerezni magának a Hans Küng, német vallástörténész által lefektetett tudományos nézet, amely szerint: Kína és a kelet-ázsiai régió területén egy önálló vallási rendszer, és nem csak egy kiterjedt filozófiai vagy általános életbölcseleti iskola született. A Hans Küng által a vallási rendszerek vonatkozásában felállított tipizálási elvek szerint három különálló, azonban egymással kölcsönhatásban álló, egymással több ponton is átfedést mutató vallási rendszer megkülönböztetésére nyílik lehetőség: prófétikus, misztikus vagy bölcseleti. 1 Almond, Gabriela. - Powel, BinghamG.: Összehasonlító politológia. Bp., 2003. 28. p.
