Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - RECENZIÓK - Zádorvölgyi Zita: A médiatörténet és az egyháztörténet metszéspontjai
128 Egyháztörténeti Szemle XVII/1 (2016) szervezőknek ügyelniük kellett a „nyugodt erő imázsának” fenntartására, illetve külsőségek terén az egyházi és hazafias jelképek egyensúlyának biztosítására. A főváros tereinek szimbolikus elfoglalásában a katolikus nagygyűlések a dualizmus éveiben nem bizonyultak sikeresnek, azokat a szociáldemokraták uralták, akikkel 1908 szeptemberében számos személyi sérüléssel járó összetűzésbe kerültek. (53-55. p.) A vizsgált időszak katolikus közéletét az „állandósult” politikai megosztottság jellemezte, ami többször felszínre került a nagygyűléseken is (Zichy János és Rakovszky István ellentéte), hiába igyekeztek azokról a pártpolitikát kitiltani. A szerző végkövetkeztetése, hogy a katolikus nagygyűlések a dualizmus alatt nem bizonyultak igazán sikeresnek, az azonban megállapítható, hogy a katolikus elit el- és felismerte a tömegjelenségek jelentőségét, és elhatározta, hogy azokat az „új hatalmi technológia” részévé kell tenni. Csibi Norbert A sajtóügy aktuális kérdései a magyarországi katolikus nagygyűléseken című tanulmányában (59-81. p.) áttekinti az 1914 előtti magyarországi katolikus nagygyűlések felszólalásait, hogy megállapíthassa, hogyan látták a kortársak a katolikus sajtó problémáit, és milyen megoldási javaslatokat kínáltak azokra. A szerző a magyar katolikus sajtót az egyház közművelődési rendszere fontos elemének tekinti a századfordulón, amely akkoriban „a kibontakozás és megújulás” időszakát élte. (60. p.) A kialakuló katolikus sajtómozgalom legfontosabb feladatai „a fennálló médiapiaci erőviszonyok módosítása,” „a modern napisajtó megteremtése” és a „közvélemény katolikus értékek szerinti tematizálása” voltak. Az 1890- es évek nagygyűlései a pápai iránymutatásokból indultak ki, és azok szellemében indították el 1895-ben a néppárti napilapot, az Alkotmányt. Csibi a sajtóügyben tett felszólalások részletes elemzését a katolikus egyesületek első országos kongresszusával kezdi, amelyre 1896 augusztusában Budapesten került sor. (65—66. p.) A szerző az 1914-ig elemzett nagygyűlések résztvevői köréből számos jelentős hozzászólót kiemel. (Gyürky Ödön, Margalits Ede, Tóth Ferenc, Vucskics Gyula, Túri Béla, Gerely József, Vass József, Pótz György stb.) A katolikus sajtómozgalom megszervezése 1906- tól gyorsult fel, 1907-ben Pécsett Prohászka Ottokár vezetésével bizottság jött létre a Katolikus Sajtóegyesület megalakítására, de a szerző így is arra a megállapításra jut, hogy az első világháború előtt Magyarországon nem volt megfelelően szervezett katolikus sajtómozgalom. A nagygyűléseken elfogadott határozatok végrehajtását nem tudták biztosítani, és nem állt rendelkezésükre egységes és rendszeres egyházi támogatás sem. Gianone András tanulmánya, A nyilvánosság és az Actio Catholica a katolikus nagygyűlések tükrében (83-96. p.) a magyarországi katolikus egyház törekvéseit mutatja be a tömegek bevonására a katolikus nagygyűléseken, és az ehhez rendelkezésre álló médiaeszközöket. Az Actio Catholica (AC) az 1920-as, 1930-as években alakult meg a világ több országában XI. Pius ösztönzésére. A kezdeményezés abból a felismerésből fakadt, hogy a katolikus egyháznak „tömegekre” van szüksége ahhoz, hogy a közéletben ellensúlyozhassa a liberális és szocialista eszméket. (83. p.) Az AC a világi hívek mozgalmaként jött létre, amely azonban a hierarchia irányítása alatt állt. A tanulmányban Gianone András azt vizsgálja, hogyan igyekezett a magyarországi katolikus egyház a széles nyilvánossághoz fordulni, és miképp próbálta mozgósítani világi híveit. Az AC „legjelentősebb nyilvános fóruma” az évenként rendezett országos katolikus nagygyűlés
