Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - RECENZIÓK - Bélfenyéri Tamás: Kristóf Ilona: Egyházi középréteg a késő középkori Váradon (1440-1526)

Recenziók

121

bázisait* 10 használta. Az iskolázottságuk kimutatásához a kiadott egyetemi anyakönyvek nyújtottak segítséget.11 A szerző a váradi humanizmus forrásainak és a kanonokok műveltségének tanulmányozására az Ábel Jenő és V. Kovács Sándor által kiadott opusokat használta.12

Kristóf Ilona a munka első részében a káptalan vizsgálata során a Köblös József és Fedeles Tamás által meghatározott kritériumokat és kidolgozott vizsgálati módszert igyekezte követni és a váradi káptalanra adaptálni. Az első fejezetben (15-18. p.) a választott téma rövid historiográfiai áttekintését, míg a második (19-28. p.) a káptalan középkori történetét, szerkezetét, felépítését vázolta. A harmadik tartalmi egységben (29-30. p.) a javadalmak betöltésének gyakorlatát, a negyedikben (31-59. P-) pedig a testületbe történő bejutást elemezte. Megvizsgálta a kanonokok származását (báró - 0%, köznemes - 36%, polgár - 21%, jobbágy - 9% - feltételezhetően nagyobb az arányuk, külföldi - 2%, kérdéses - 32%, emiatt óvatos következtetések vonhatóak le), majd a javadalomszerzés módozatait (területi, egyházi kapcsolódás, rokoni támogatás, egyházi pártfogók, udvari, királyi szolgálat). Az ötödik fejezet (60-85. P-) a káptalan tagjainak lehetőségeiről, feladatairól és a javadalmak nyújtotta előnyökről ad tájékoztatást. Kiemelt szerepet kapnak az egyetemi tanulmányok (a kanonokok 32%-a fordult meg a külföldi egyetemeken és 67%-uk szerzett fokozatot), melyek rávilágítanak arra, hogy a kanonokok már meglevő javadalmukat használták fel tanulmányaik finanszírozására, és nem külföldről visszatérve szereztek stallumot a váradi testületben.^ Kristóf Ilona összegezte a lelkipásztori szolgálat és a helyben tartózkodás (residentia) kérdéseit. Külön tárgyalta a javadalomhalmozás - cumulatio beneficiorum (mely 25%-os arányt jelent) és a káptalanból való továbblépés lehetőségeit (a káptalan 15 %-a lépett feljebb az egyházi ranglétrán). A hatodik egységben (86-90. p.) a

Mér: Oklevéltár a Tomaj nb. Bánffy család történetéhez. I-II. Bp., 1908-1928.: A Zichy család idősb ágának okmánytára. I-XII. Szerk.: Nagy Imre - Nagy Iván - Véghely Dezső. Bp., 1872-1932.

10 Engel PÁL: Középkori magyar genealógia. In: Középkori magyar adattár. Bp., 2001. (CD-ROM); ENGEL PÁL: Magyarország a középkor végén. Digitális térkép és adatbázis a középkori Magyar Királyság településeiről. Bp., 2001. (CD-ROM)

11 FRAKNÓI Vilmos: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV. és XVI. században. Bp., 1874.; SCHRAUF KÁROLY: Magyarországi tanulók külföldön. II, IV. Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Bp., 1892.; UŐ: Magyarországi tanulók külföldön. III. A krakkói magyar tanulók háza lakóinak jegyzéke. (1493-1556) Bp., 1893.; Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. (1221-1864) Bp., 1941.; Die Matrikel der Universität Wien. I—III. Hrsg.: Gall, Franz - Szaivert, Wilhelm. Graz-Wien-Köln. 1956-1967.; Liber promotionum facultatis artium in universitate Cracoviensi saeculi decimi quinti. Ed.: Ga§iorowski, Antonius et. al. Cracoviae, 2000.

12 ÁBEL JENŐ: Analecta nova ad historiam renascentium in Hungária litterarum spectantia. Bp., 1903.; Magyar humanisták levelei. XV-XVI. század. Közread.: V. Kovács Sándor. Bp., 1971.

>3 Érdemes összevetni C. Tóth Norbertnek a mályuszi „modellt” cáfoló, egyetemjárásról tett megállapításaival. Ld.: C. TÓTH NORBERT: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században. I. Rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás. Bp., 2015. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam, 7.)