Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Annamária: Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál

Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál 9

A 17. században Kassához hasonlóan Eperjesen is beszélhetünk az evangélikus városvezetés és a helyi reformátusok konfliktusairól. Szigorúan elutasították az akkor már híres pedagógus, Comenius János rektori működését az iskolában. A gondolat, miszerint Comenius tölthetné be a városi iskola rektori tisztét, a pedagógus 1655-es eperjesi látogatása folyamán fogalmazódott meg. Két volt diákja, az akkoriban német prédikátorként működő Sartorius-Schneider János, illetve az iskola konrektora, Curiani János igyekeztek meggyőzni a városi tanácsot arról, hogy érdemes meghívni Comeniust rektornak. E javaslat ellen nagyon szigorúan fellépett a helyi magyar prédikátor, Madarász Márton, aki azzal érvelt, hogy Comenius mint a „morva testvérek” („jednota bratská”) püspöke elősegítené a kálvini tanok beszivárgását, a város felekezeti összetételének megbontását. Ezek a szempontok nem voltak teljesen alaptalanok, hiszen ismert volt, hogy a 17. század folyamán a testvéri egység tanítása erősen hasonlított a Kálvin tanaira. Az eperjesi evangélikus magisztrátus számára ezért Comeniusnak a városban való szerepvállalása - pedagógusként és tudósként való alkalmassága ellenére - elképzelhetetlennek bizonyult.30

Eperjesen a református hit első követői magyar polgárok lettek, főként a városban lakó földbirtokosok közül kerültek ki. A református gyülekezet - a kassaihoz hasonló okok miatt - csak a 18. század végén alakult meg. A Thököly-felkelés időszakában visszaállították a vallásszabadságot, de az evangélikus városvezetés továbbra is intoleránsnak bizonyult úgy a katolikusokkal, mint a reformátusokkal szemben. Ezért 1683-ban a református polgárok kérvénnyel folyamodtak Sáros vármegyéhez, hogy engedélyezze számukra a szabad vallásgyakorlatot (beleértve a temetést és keresztelést is), továbbá templomépítés céljára jelöljenek ki számukra telket.31 Feltételezhetően a vármegye, sőt Thököly fejedelem közbenjárása nyomán a következő hónapokban javult az evangélikus magisztrátus és az eperjesi reformátusok viszonya, 1684-ben már saját prédikátort is tarthattak.32 Templomot viszont nem sikerült építeniük, így feltehetően magánházban tartották istentiszteleteiket.

Az eperjesi református gyülekezet megalakulása II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának köszönhető. Mikor 1704 végén a kurucok elfoglalták a várost, ismét visszaállították a vallásszabadságot, a reformátusok pedig joggal számíthattak vallási sérelmeik orvoslására. Feltehetően 1704 decemberében történt, hogy a kurucokkal nemcsak evangélikus papok, hanem református prédikátor is érkezett Epeijesre. A reformátusok egy sóvári nemes, Soós István házát használták kápolnának, ahol Rimaszombati Kazai János prédikált.33 Természetesen továbbra is igyekeztek helyet

3° FrenyÓ, IX'DOVtT: Preco nepovolali Presovania Jána A. Komenského za rektora Kolegia? In: Sbomík prác profesorov ev. kok slov. gymnázia v Presove 1940. Presov, 1940. 164-166. p.; GÖmÖry JÁNOS: Az Eperjesi Ev. Kollégium, 1531-1931. Presov, 1933.55. p.; HÖRK JÓZSEF: Az Eperjesi Ev. Kér. Collegium története. Kassa, 1896. 61. p.

3‘ Státny archív (továbbiakban: SA.), Presov. ŐZ 2. N 19/1688. (= Az eperjesi reformátusok panasza a vármegyének a szabad vallás gyakorlat gátolása ügyében.)

32 §A. Pob. Presov. Mag. Presov. 15. (= Számadási könyv, 1684-1685.)

33 ESZE Tamás: Az eperjesi református egyházközség. In: Rimaszombati Kazai János: Zöld olajfaágat szájában hordozó Noé galambja. Bp., 1944. (továbbiakban: Esze, 1944.) 4. p.