Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: Könyvek Sajószentpéteri István és rokonai könyvtárából
Geleji Katona István disputációjának fogalmazványa 107 közepi tulajdonos után,2 3 4 az ismert pataki könyvtáros, Szombathi János bevételezte egy újabb tulajdonostól a kollégium könyvtárának állományába, ahol jelenleg is található. „Collegii Bthecae Collég Ref. S. Patak, Ao. 1795. a Btheca q[uon]dam Beleznaian. Notante Joan. Szombathi. mp.”. A címlap alja levágva, az itt valószínűsített tulajdonosi bejegyzéssel együtt. A hátsó táblán olvasható textus bejegyzés (a francia teológus Jean Prideaux művére, ld. Prideaux, Lect 11., p. 157.) még az első tulajdonos kéznyomát jelzi. Ezt a kötetet biztosan olvasta a tulajdonosa, ugyanis az első kötetének datálása ennek a bibliai szemléletnek a talaján áll: a Hangos trombita (1698) című prédikációjának az utolsó sora egy záróformulát ad („Anno Mundi creati 5620. Epochse Christianae. 1682. patientiae Sanctorum in Ungaria 10. aetatis meae 27. currente.”),3 ez pedig ebben a formában található meg Lisznyai 1683-as művében több helyen is.5 Ne tévessze meg a figyelmes olvasót az évszám: Sajószentpéteri István 1682-re elkészítette és lezárta a kötetét ezzel a formulával, de az - eddig ismeretlen okok folytán - csak 16 évvel később jelenhetett meg. S ekkor pedig a szerző érdekes módon nem változtatott a datálásokon: az előszót a szerző szentmihályi lelkészként szignózta csak az év jelölésével, a cenzori Approbatio dátuma pedig 1698. márc. 13., a szöveg zárósoraiban megmaradt a 16 évvel korábbi jelölés („concepi [Kjevini Cumania”, azaz ekkor még túrkevei lelkész volt). A debreceni történelem-tanár 1679-től oktatott az intézményben, ebben az évben volt a lelkészi avatása Sajószentpéterinek, aki innentől csak közvetve juthatott hozzá Lisznyai művéhez. Feltehetően azonban legkésőbb 1682- ben találkozhattak össze megint, amikor mindketten a debreceni nyomdánál terveztek megjelentetni egy-egy kiadványt. Lisznyaié a következő évben meg is jelent, idős Köleséri Sámuel vagy Csúzi Cseh Jakab műveivel együtt,5 de a kévéi lelkészé nem. Figyelmetlenségből vagy más okból, de a sokkal később kiadott kötet szövegében benne maradt az 1682-es datálás. 4) Sympathia memoriae nominis Michaelis Köleséri, Puelli (...) ad magna quaeque natissimi, Debrecini, Rosnyai, 1679, 40 (RMK II, 1443). Helye: Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára, jelzete: RMK 195-205 (11 részes kolligátum, 1679-1705 közötti kiadványokkal) Beszerzés: 1705 előtt. A Szentpéteri név és család elterjedtségét mutatja, hogy számos ilyen nevű könyvtulajdonostól került kötet a pataki könyvtárba. Korábbi tanulmányomban már jeleztem, hogy találtam két kötetet, amelyek valamelyik Sajószentpéteri Jánoshoz tartoztak,6 illetve kéziratos könyvmásolatot, mely 2 A következő possessorbejegyzéseket olvasni ugyanitt: „Stephani Kolozsvári Comp, die 22. Nov. Anni 1740”; „Josephi N. Dáncsházj. comp. Debr. 24a Apr. [i]742. Mar 6.”. 3 Sajószentpéteri István: Hangos trombita. Debrecen, 1698. (RMK 1,1521.) I8v. 4 Lisznyai K. PÁL: Professionum Scholasticarum. Pars 1. Debrecini, 1683. (RMK II, 1519.) Alv. s RMK 1,1274; 1281082. 6 Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára, jelzeteik: M 531, RMK 317.
