Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Tóth Krisztina: A bécsi Augustineum és Magyarország
Beszámoló 153 Közülük jelentősebbek Juhász Kálmán, aki a Csanádi egyházmegye történetét írta meg, és Czapik Gyula, a későbbi egri érsek. Szirtes Zsófia az Egri Főegyházmegyei Levéltár „Frintaneum-fondját” elemezte. A mindössze egy doboznyi iratanyag rendkívül értékes forrás különösen az 1816-1819-es időszak tekintetében, amikor a prímási szék betöltet- lensége idején az egri érsek, báró Fischer István tartotta kézben országos szinten a Frintaneum ügyeit. Szirtes először Fischer közvetítő szerepét vizsgálta, kikkel állt kapcsolatban, illetve kikkel levelezett, majd az ügyek jellegére tért ki. Megemlitette, hogy a dobozban megtalálhatók az Augustineum alapításával kapcsolatos tájékoztatás, a leendő növendékek kiválasztásával, jelölésével kapcsolatos dokumentumok, ajánlások, ezek kérése vagy megadásuk akadályait soroló iratok, bizonyítványok bekérése, továbbítása, táblázat összeállítása, uralkodói jóváhagyás után a teendők tisztázása. Az egri érsek általában továbbította az ajánlásokat, egy esetben nem, amikor a Központi Szemináriumból negatív jellemzést kapott a jelöltről. Az előadó ezt követően a forrástípusokat sorolta, majd az 1820-1914-re vonatkozó, sokkal hézagosabban meglevő iratokra tért ki röviden, megemlítve, hogy az ekkori frinta- neisták közül hárman is püspöki méltóságra emelkedtek (Roskoványi Ágoston, Párvy Sándor és Tóth Tihamér). Előadását a forráscsoport hasznosíthatóságára vonatkozó felvetésekkel zárta. Az utolsó felszólaló, Benczik Fanny az első négy előadó által követett metodikához tért vissza, különös gondot fordítva az általa kutatott kilenc esztergomi frintaneista (az összes létszáma: harmincöt fő) irodalmi munkásságának ismertetésére. Cikkeik szinte valamennyi korabeli katolikus lap hasábjain (pl. Vigilia, Religio, Új Magyar Sión, Egyházi Közlöny stb.) megjelentek. Aschenbrier Antal ezen kívül a katolikus autonómiáról írt könyvéről ismert. Kiss Károllyal kapcsolatban, aki az angolkisasszonyok zugligeti novi- ciátusának volt a káplánja és gyóntatója, az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy mostanában került sor a zugligeti rendház vonatkozó iratanyagának rendezésére, amely új, hasznos adalékkal szolgált a róla szóló szócikk megírásához. A szekciót Gárdonyi Máté zárszava és Tusor Péter összegzése zárta. Gárdonyi hasznos tanácsokkal látta el a lexikon-szócikkeket megíró egyetemi fiatalságot és rámutatott, hogy a 19. századi általános egyháztörténeti munkák, egyházmegyei alapkutatások, monográfiák hiánya kiváló terepet kínál a vizsgálódásra. Tusor pedig az előadások hallgatása során nyert általános benyomásokat összegezte. Megállapította, hogy ezek szerint a Frintaneum- nak a távoli egyházmegyékben volt nagyobb a súlya, viszont a kutatás számára a nyugat-magyarországi levéltárak tartogatták a legtöbb kihívást. Szintén rámutatott, hogy a növendékek meghatározó hányada bekerült az egyház- megyei közigazgatásba, oktatásba - tehát a képzés elérte célját. Mindössze egyharmaduk volt karrier szempontjából kontraproduktiv. Mondandóját azzal a megjegyzéssel zárta, hogy a projekt megvalósítása és - még gondos lektorálás, németre fordítás előtt álló - eredményei megjelentetése a Böhlau Verlagnál nemcsak a „Lendület” kutatócsoport működési keretéül szolgáló katolikus egyetemnek és tudományos akadémiának, hanem a ma-gyar egyházi tudományosságnak is méltán vállalt büszkesége lehet. (ism.: Tóth Krisztina)
