Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - RECENZIÓK - Csermelyi József: Források a magyar görögkatolikusok történetéhez 1.
144 Egyháztörténeti Szemle XY1/2 (2015) feldolgozást, de így is megfelelő alapot nyújt az érdeklődőknek, mielőtt elkezdenék a forrásszövegek tanulmányozását. A tanulmány rávilágít azokra a kritikus pontokra, amelyekről egész forráscsoportok szólnak a kötetben. A teljesség igényétől eltekintve most csupán a következőket említenénk meg: az 1840-es évek országgyűlései és a liturgikus könyvek ügye (9-17. sz.), az identitásválságot bemutató iratok (például: 18., 28., 31. sz.), a hajdúdorogi külhelynökség felállítása (45-49. sz.), a római katolikus főpapság ellenvetései a magyar liturgikus nyelv és az újabb unitus püspökség létrehozása ellen (például: 47., 61-65. sz.), a millennium évének parlamenti vitái (77., 79-85., 88., 90-91., 105-106. sz.), a magyar nyelv liturgikus használatának vatikáni betiltása (107-110., 112. sz.), a sikeres római zarándoklat 1900-ban (184-189., 192-197. sz.), a magyar diplomácia 1903-1905. évi ún. Vatikán-akciója (213-222., 225-2273., 229-236., 241-242. sz.) és az Amerikába kivándorolt magyar görögkatolikusok ügye. (213., 216-221., 223. és 227a.) Közlésre került a budapesti parókia eddig kiadatlan alapítólevele (252. sz.). Az utolsó dokumentum (253. sz.) egy Ferenc Józsefhez intézett emlékirat, amely az előző évtizedek görögkatolikus egyházszervezeti változásait összegezve rámutat a magyarajkú hívek súlyos helyzetére, s kéri őfelségét, hogy ha nem is lehet még elérni az önálló püspökséget Rómánál, legalább határkiigazitásokkal javítsák a helyzetet. Ez a Klebelsberg Kunó miniszteri titkár által írt irat kiváló felvezető a sorozat következő kötetéhez, amely az 1914-ig keletkezett fontosabb forrásokat fogja közreadni. A kiadvány végén közük a forrásokban szereplő fontosabb személyek rövid életrajzi adatait, majd a kötet használatát megkönnyítő névmutató következik. Bármily kiváló azonban ez a gyűjtemény, néhány helyéhez észrevételt kell fűznünk. A 4. sz. dokumentumnál nem tüntették fel, hogy az ajánlás címzettje Bacsinszky András püspök. Szerencsére ez a rejtély a bevezető tanulmány alapos újraolvasása során megoldódott. A 62. sz. irat esetében figyelemreméltó, hogy bár Zalka János győri püspök Trefort Ágoston miniszterhez intézett leveléről van szó, a közlés mégis a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban található másolat alapján készült. Az eredeti hollétéről bővebb tájékoztatást nem kapunk, annak elvileg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltárban kellene rejtőznie, de mivel az az anyag 1945-ben és 1956-ban is bombatalálatot kapott, nagy valószínűséggel megsemmisült. A levél fogalmazványa ugyanakkor megtalálható a Győri Egyházmegyei Levéltárban, benne néhány áthúzott mondattal, amelyek végül nem kerültek be a tisztázatba.1 A 67. sz., vitatott keltezésű irat esetében célszerű lett volna megemlíteni, hogy maga a szöveg is támogatja az 1893/94. évi keltezést, ugyanis az 1843. évi országgyűlésre mint fél évszázaddal azelőttire utal, ami 1881-es keltezés esetén nem lenne igaz, arról nem is beszélve, hogy a 175. oldalon az író különbséget tesz az 1881. évi állapot és a jelen helyzet között. A 244b. sz. irat közlésétől, meglátásom szerint, jelenlegi formájában nyugodtan eltekinthettek volna, ugyanis az a szövegben említett melléklet nélkül eléggé semmitmondó. Néhány apróbb sajtóhiba is maradt a kötetben. Győri Egyházmegyei Levéltár, Győri Püspöki Levéltár. Egyházkormányzati iratsorozat. Nr. 974/1881.
