Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében
„In Nocte Nativitatis Domini.. 71 is élő szokás. Lassan átkerül majd a húsvéti ünnepkörbe, de a 18. század elején még a katolikusok, a protestánsok körében, és szlovák nyelv- területen is, a karácsonyhoz kapcsolódó ősi rituális szokás. A Confessio peccatoris még ezt rögzítette. A hatnapos elmélkedésre osztott szöveg gondolati tengelye a bűnbeesés és a megváltás. Ádám bűne nemcsak az isteni parancsszegés, hanem az ártatlanság elvesztése volt, és el kellett buknia, hogy a megváltás isteni műve létrejöhessen. Bőven idézve az Ó- és az Ujtestamentumból a meditáló változtatja beszédhelyzeteit, szól mint narrátor, majd maga lesz a bűnbeesett, beszél az Atyához, majd a megváltó Fiúistenhez. S végül a hangsúlyos mondat: újjá kell születnünk. Hatalmas feladat hárul rá: felszólítást kapott az ország kormányzására, amelyet egyszer már elfogadott. A Confessio peccatoris megértésének egyik kulcsa az idősíkok gyors váltogatása. Rákóczi életidején belül is több idősíkon fut a szöveg: a Confessio írásának ideje 1716-1720-ig, a jelen idő, ami nem biztos, hogy egybeesik a tényleges megírás idejével, és a megélt személyes múlt, Rákóczi egyéni élete és a szabadságharc. Ebből vált át hol a bibliai időbe, hol a teremtés örökkévalóságának szakrális szféráiba, hol pedig lelki életének mélyebben áramló korszakaiba. Az Ádám-elmélkedésben a meditáló az emberi természet megromlásának és megtisztulásának útját járja be, az emberiség történetét a paradicsomi kiűzetéstől Betlehemig. Végigéli a sajátját is a csodáig, hogy vállalja feladatát. Az első rész a jelen idő parancsával zárul: megérkezett a szultán levele, döntenie kell, amiről egyszer már döntött. Következik karácsony éjszakája, a megvilágosodás kozmikus pillanata. A Karácsonyi elmélkedés szavai, fogalmai, asszociációi áthatják az egész művet. Ez a fejezet az egész mű gondolati sűrített központja, mondhatnók intenzív faktora. Rákóczi idáig vezetett életútját úgy írja le, mint a kiválasztott, nagyra hivatott, de feladatát vállalni bűnösen vonakodó személyiség útját. Sok valós vagy hangsúlyozott és szimbolikus jelenet láncolatával. A kiválasztottság jelenetei világosan követik egymást a híres kígyó jelenettől kezdve. Csecsemő korában egyik este a szolgáló meglátta, hogy kígyó kúszik az édesanyjával és nővérével közös ágyába, anyja felragadta Juliankát, kirohant szobából s őt ott hagyta. Helyzetét hangsúlyos szavakkal fejezi ki: „Ego solus remansi cum serpente.” Egyedül maradtam a kígyóval. Vagyis én, a csecsemő egyedül maradtam az iszonyatos veszéllyel, a kígyóval. A jelenetre nem ő emlékszik, hanem nővére és a szolgálólány elbeszéléséből tudja, s később a jelenetet a várnép úgy magyarázta, hogy a Thököly Imrének kezet nyújtó Zrínyi Ilona kígyót fogadott az ágyába. A magyarázat eleve sántít, hiszen ha ágyába fogadta, miért rohant sikoltozva ki? Miért a nagyobbik gyermekét ragadta fel, aki már tud futni? S miért a magatehetetlen csecsemőt, a Rákóczi ház utolsó sarját hagyta ott?38 A jelenetről egykorú forrás nem került elő. Csakis tudatos írói megformálásként tudjuk értelmezni. Több áttételes jelentést foglal össze. A kor műveltségi szintjén a csecsemő ágyban a kígyóval egyértelműen Herkulest jelentette, az erőt megtestesítő görög isten nagyra hivatóttságát fejezte ki, hiszen már 3 38 Részletesen ismertetem: R.VÁRKONYI ÁGNE: Kritika és emlékezet. (Vázlat II. Rákóczi Ferenc Thököly-képeiről.) In: A Thököly felkelés és kora. Szerk.: Benczédi László. Bp., 1983. 248-255. p.
