Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Oláh Róbert: Geleji Katona István disputációjának fogalmazványa. David Pareus autográf kéziratában
Geleji Katona István disputációjának fogalmazványa 105 korrigálva a fogalmazvány ellenkezőjére fordult értelmét.8 Előfordulhatott, hogy Pareus az évekkel korábbi védés során már elhangzott szöveghez fűzött újabb részeket a kinyomtatás előtt, de az is elképzelhető, hogy Geleji Katona bővítette ki a professzora kéziratát a védés előtt. A kérdést eldönt- hetné, ha előkerülne az önállóan kinyomtatott disszertáció - ha egyáltalán létezett. Mindez azért is tanulságos, mert viszonylag ritkán tekinthetünk az egyetemi viták kulisszái mögé. Általánosan elfogadott tételnek számít például, hogy a címlapon „author et respondens”-ként feltüntetett deákok saját munkával álltak ki megmérettetésre.« De milyen szerep jutott az egyszerű „respondens”-ként feltűnő egyetemi hallgatóknak a „praeses” professzor mellett? Az egyetem tipográfusánál kinyomtatták a tételeket, majd megvédték azokat az opponens(ek) ellenvetéseinek kereszttüzében. Ezen túl időnként talán maguk is kiegészíthették néhány ponton a professzor téziseit, esetleg corollariumokat csatoltak a kéziratokhoz. (Oláh Róbert) 8 „Hoc verő est dicere, neminem posse vel debere certo credere, promissiones gratiae tam generales, quam speciales esse veraces: et Deum non [kiemelés tőlem - O. R.] posse esse mendacem.” « Az egyetemi disszertációkra lásd: Freedman, Joseph S.: Disputations in Europe in the Early Modem Period. In: Hóra Est!, On Dissertations. Leiden, 2005. (Kleine publicaties van de Leidse Universiteitsbibliotheek, 71.) 30-50. p.
