Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Oláh Róbert: Geleji Katona István disputációjának fogalmazványa. David Pareus autográf kéziratában
Oka Geleji Katona István disputációjának fogalmazványa David Pareus autográf kéziratában Az egyetemi tanulmányok megkoronázásaként a kora újkori akadémiákon szokásos disputációk eredményeként kinyomtatott füzetek fontosságát már sok tekintetben tárgyalták. Elsőrangú egyháztörténeti és peregrináció-tör- téneti, témájukat tekintve pedig tudománytörténeti (főként teológiai és filozófiai tárgyú) források. Számtalan esetben egyetlen nyomtatott dokumentumként tanúskodnak a kora újkori külföldi egyetemet megjárt értelmiségijeink műveltségéről. Mégis, viszonylag ritkán kísérhetjük figyelemmel a születésüket, jobbára kész egészként találkozunk velük egyes témák vagy életművek vizsgálata során. Jelen híradásban egy olyan kéziratra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyik ebben is a segítségünkre lehet. Református lelkészek könyveit kutatva találtam rá a marosvásárhelyi Teleki Téka Bo-22675 jelzetű kötetére. A kolligátum Geleji Katona István (1589-1649)1 tulajdonában volt, a supralibros („S. K. G. 1617”) szerint az 56 nyomtatványból álló kolligátumot az első heidelbergi látogatása idején köttette egybe. Érdekessége, hogy a hátsó szennylapon olvashatjuk a tulajdonos 1615 és 1620 között Heidelbergben szerzett könyveinek jegyzékét.2 A kötetet kézbe véve szinte kiesett egy egyszerű fonallal az első kötéstáblához rögzített (feltehetően eredetileg is a kötetbe hajtogatva őrzött) különálló kézirat, az első levélen így tanúskodva eredetéről: „Theses Doctoris D(avidis) Páréi, propria manu scriptae, me Responde(n)te disputata Heidelb(ergae)”. Eredetiségéről a Pareus autográf ajánlását tartalmazó 1612. évi genfi /nsfifufio-kiadással3 összevetve bizonyosodhattam meg. Geleji Katona 1616. május 3-i De certitudine fidei, gratiae, iustificationis, perseverantiae, salutis, praedestinationis deniq(ue) fidelium adversus epochn dubitationem papisticam című disputációjával azonosíthatjuk a kéziratot. Pareus Collegiorum theologicorum, quibus universa theologia 1 Hazai iskolái végeztével (Monok, Szántó, Gönc, Sátoraljaújhely, Sárospatak) Beregszászra ment rektóriára, 1615 novemberétől a heidelbergi egyetemen tanult. 1617-től Gyulafehérvárott tanított, majd 1619 tavaszától az ifjú Bethlen István (a fejedelem unokaöccse) nevelőjeként tért vissza a palatinátusi akadémiára. 1621 novemberétől előbb Károlyi Zsuzsanna, majd a fejedelem udvari papja volt. 1633-ban erdélyi püspökké választották. Ld.: HELTAI JÁNOS: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595 és 1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve, 1980. Szerk.: Bata Imre et al. Bp., 1983. 279-280. p. 2 Erdélyi könyvesházak, III. 1563-1757. A Bethlen-család és környezete. Az Apafi- család és környezete. A Teleki-család és környezete. Vegyes források. Sajtó alá rend.: Monok István - Németh Noémi - Varga András. Szeged, 1994. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmainak történetéhez, 16/3.) 3-8. p. 3 Perger Péter: Újabb adalék Dávid Pareus magyarországi kapcsolataihoz. Heidelbergi professzorok ajándékozó sorai Lővei Pellionis György kötetében. In: „Kezembe vészem, olvasom és arról elmélkedem”. Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára. Szerk.: Gáboijáni Szabó Botond - Oláh Róbert. Debrecen, 2015. (Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai.) 202-208. p.
