Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KALÁSZATOK - Udvarvölgyi Zsolt: Egy különös barátság a szolgálatok látókörében. Endrédy Vendel zirci főapát és Germanus Gyula orientalista
KALASZATOK Egy különös barátság a szolgálatok látókörében: Endrédy Vendel zirci főapát és Germanus Gyula orientalista1 Endrédy Vendel és Germanus Gyula tisztelték és kedvelték egymást. Egy meggyötört, megalázott, igaztalanul börtönbe vetett, hithű katolikus főpap, és egy zsidó származású, muszlimmá lett, a Kádár-rendszerben parlamenti képviselőséget is vállaló (és azzal azt legitimáló), világutazó orientalista. Mi vonzotta ezt a két embert, hogy hajlott korukra barátságot kössenek egymással? A kölcsönös bizalom, a közös érdeklődési kör és egymás életművének elismerése? A tanári pálya iránt érzett rajongás és nosztalgia? Egy bizonyos, a kapcsolattartás felkeltette az állambiztonsági szervek (III/III.) érdeklődését is. A forrásokból kiderül, hogy egy közös tanítvány, a meglehetősen zavaros életpályát befutó dr. Zádor Jenő István (Zádor I. István) Afrika-utazó, író, apáti titkár, későbbi nyelvtanár, egyetemi oktató2 volt az összekötő kapocs kettejük között. 1942 körül ő ismertette meg egymással az akkor már Zircen tevékenykedő főapátot és a budapesti egyetemi tanárt. A Zirci Ciszterci Apátság honlapja alapján az alábbiakban foglalható össze a főapát páratlan életpályája: „Endrédy Vendel (Hadarits Kálmán) O.Cist. zirci apát a Sopron megyei Fertőendréden született, 1895. január 19-én, mélyen vallásos családban. 1919. december 28-án szentelték pappá. 1921. augusztus 31-én ünnepélyes fogadalmat tett. 1922-ben tanári oklevéllel a zsebében, apátja kinevezi a rend budai gimnáziumába matematika-fizika tanárnak. Igazi pap-tanár egyéniség volt, akiből áradt a megértő, segítő emberszeretet.i938-ban a gimnázium igazgatójává nevezik ki. 1939. március 18-án nagytöbbséggel a Zirci Apátság apátjává választják. 1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor 500 szerzetesnővért fogadott be a zirci apátságba, akik között jelentős számban voltak súlyos fekvőbetegek. Úgy gondoskodott róluk, mint saját rendtársairól. 1950. október 29-én letartóztatták és 8 hónapi embertelen kínvallatás után, a Grősz-perben 14 évi szabadságvesztésre ítélték. Hat évig magánzárkában, teljes elhagyatottságban, megfagyott kézzel, lábbal, kihullott fogakkal, megalázottan név nélkül - 475-D-975-ként -, de töretlen hittel és lélekkel élt. »Minden lelki és idegerőmmel azon dolgoztam, hogy lefoglaljam magamat pozitív irányban. Minden ami jó és szép volt az életemben, azt többszörösen átéltem. így duplázódott meg bennem Isten kegyelme, amely állandóan erősített a rabéletben.« 1956. november í-én rövid időre kiszabadult. 1957. március í-én visszaviszik a börtönbe, ahonnan súlyos betegsége miatt 1957. augusztus 23-án ideiglenesen szabadlábra helyezik, majd 1957. december 17-én Pannon1 Készült a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom és Ismeretterjesztés Kollégiuma illetve miniszteri kerete életrajzi monográfia elkészítésére „Ex oriente lux. Germanus Gyula keletkutató élete és munkássága”, illetve „Germanus Gyula orientalista életművének kutatásához” című pályázatokra 2012-ben és 2014-ben megítélt alkotói támogatás segítségével. 2 Főműve: Zádor I. István: Álmodó oázisok. Bp., 1942.
