Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyház történet-írásában 61 javaslatát a szerkönyvek átvizsgálásával kötötte össze. Ehhez csatlakozott Ferrata is, aki leszögezte, hogy Róma reputációjának megőrzése végett ez utóbbit oly módon kell véghezvinni, hogy az semmiképpen se tűnjön app- robációnak. Végül jelezte, kompromisszumra csak abban az esetben lehetne törekedni, ha a skizma veszélye elérné a kritikus mértéket.^ A szerző ezt követően már a hajdúdorogi egyházmegye megalapításával összefüggésben az ógörög nyelv liturgikus alkalmazásának problémáit tárgyalja. Az ógörög liturgikus nyelv behozatalával kapcsolatban megemlíti, hogy annak gondolata a Szentszék 1902-es, utolsó határozatát követően érlelődött meg a magyar kormányzat, valamint a hívek vezetőiben s számoltak le a magyar liturgikus gyakorlat lehetőségével. A Szentszék nevezett határozatához hozzáfűzi azt is, hogy a magyar nyelv bevezetésének háttérbe szorítása mellett szintén 1902-ben dőlt el, hogy ismét napirendre veszik az érintettek egy önálló püspökség létrehozását, valamint az ógörög liturgikus nyelv lehetőségét. A szerző a magyar források híján jutott erre a következtetésre. Habár könyve előszavában utal a miniszterelnökség iratanyagára, végül azt láthatólag nem használta fel, és így keveset ír a magyar kormányzat álláspontjáról, melynek súlya, mint döntő befolyású tényezőé, nem elhanyagolható. Emiatt a nyelv és az egyházmegye összefüggéseinek tárgyalása kicsit követ- kezetlen is. Példának okáért a szerző szerint 1896-tól a liturgikus nyelv és a püspökség ügyét a magyar kormányzat egyszerre kívánta rendezni, holott pontosan ebben az évben a kormányzat jelezte, hogy egyéb, a nemzetiségi kérdéssel összefüggő okok miatt a püspökség felállítását nem, csak a liturgia behozatalát támogatja. Emellett az ógörög rítus kormányzati hadicselként való értékelése sem helytálló, hiszen annak kérdését a kormány 1910-ig nem is érintette. A millenniumi ünnepségeket megelőzőleg mind a kormány elkezdte vizsgálni 1894-től a hajdúdorogi hívek kéréseinek jogosságát, valamint az emlékirataik ügyében született főpapi állásfoglalások kérdését, mind az érintett mozgalom is ekkor kezdett ismét nagyobb aktivitást mutatni. A hívek önálló egyházmegyére vonatkozó kérésére végül Bánffy Dezső 1896. szeptember 5-én reagált az országgyűlésben: leszögezte, a magyar kormányzat álláspontja szerint először a magyar nyelv liturgikus behozatalának kérdését kell rendezni, s ez szolgál előfeltételül egy új püspökség meg- alapításához.* 24 A magyar kormányzat érve mögött az a meggondolás húzódott meg, hogy amennyiben egy önálló püspökség keretében az eperjesi és munkácsi egyházmegyékről leválasztanák a magyar ajkú híveket, úgy ezek idővel a román görögkatolikus püspökségekhez hasonló nemzeti intézményekké fejlődnének. Bánffy válasza a hívek szempontjából igen szerencsétlen időben érkezett, hiszen Róma három nappal korábban határozott a magyar liturgia betiltásáról, s ahogy ez a határozat megkötötte a Szentszék kezét a kérdésben, hasonlóan járt a magyar kormányzat is a maga nemzetiségi érvei miatt. A kormány álláspontja kijelölte azokat a kereteket a magyar görögkatolikusok számára, melyek között támogatásra számíthattak. így a Görög *3 Cárja, 2012.147-151. p. 24 Források, 2014. 240-242. p.
