Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története

18

Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015)

A lándzsaadományról szóló írott forrás a főhatalmi jelvényt Géza fejedelemmel hozza kapcsolatba, és világosan a császári hatalomtól függő legteljesebb szabadságot kapcsolja hozzá. Tehát kezdettől fogva bizonyos német függést jelképezett, és nem a függetlenséget.6-» A nagyfejedelem azért kapott főhatalmi jelvényt a németektől, mert a 990-es évek közepén fel kívánták gyorsítani, sőt valójában el akarták indítani a magyar állam- és egyházszervezést (Adalbert püspök látogatásai, Gizella-házasság, Pannonhalma apátságának létrejötte az egyháziak képzésére). A lándzsa Rómába való elküldésére - miként említettem - hálaképpen kerülhetett sor, ezzel nem lehet pápai eredetét bizonyítani, jóllehet VII. Gergely pápa is erre utal egyik már idézett levelében.1*

Két egykori királyi kincstárbéli darab ma külföldön található. Az úgynevezett bécsi szablyát, más néven Attila- vagy Nagy Károly-kardot napjainkban az osztrák fővárosban őrzik. Ezt a 10. század végén készíthették Magyarországon vagy orosz földön, és uralkodói díszfegyverként szolgálhatott. 1063-ban I. András király özvegye a bajor hercegnek ajándékozta azért, mert fiát, Salamont visszasegítette a magyar trónra. Németországban történetietlenül Attila hun fejedelemmel hozták kapcsolatba.* 66 * Később a német-római uralkodói jelvények közé került. A másik fegyver, amelyet viszont ma Prágában őriznek, az úgynevezett Szent István-kard. Ennek Rajna-vidéki pengéje van, kivitelezése viszont Észak-Európához kapcsolja. Leginkább a 10—11. század fordulójára szokás datálni. Ez nagy valószínűséggel a koronázási kard szerepét töltötte be azután, hogy a magyar királyavatás már olyan szertartásrend szerint zajlott, amelyben a kard is kiemelt szerepet töltött be. A cseh fővárosba akkor került, amikor IV. Béla leánya, Anna macsói hercegné apja halála után koronákat, kincseket, ornátusdara- bokat tulajdonított el a királyi kincstárból, és azokat vejéhez, II. Ottokár cseh királyhoz vitte. V. István király és fia, Kun László az elkövetkező években többször kísérletet tett azok visszaszerzésére, de törekvéseik nem jártak sikerrel. Mindkét fegyverről feltételezhető, hogy a bazilika alapítása után Fehérváron őrizték őket.6?

A királyi kincstár legrégebbi fennmaradt darabja az eredetileg bizonynyal a bazilika főpapja számára készült miseruha (casula), amelyet ma koronázási palástként ismerünk. Az ornátusdarabot a fejen áthúzva ölthet- te fel a misét mondó pap, amely ily módon harangalakban fedte a szertartást végző személyt. A kazulát - miként már idéztük feliratát - 1031-ben adományozta a főegyháznak István király és Gizella királyné. Az ajándékozás okaként több nézet is felmerült: az államalapító 30. uralkodói éve, a

6-t A németek iránti elköteleződést jelképező szerepére ld.: Tóth Zoltán: A Hartvik- legenda kritikájához. (A.Szt. Korona eredetkérdése). Bp., 1942. 61. p.; a teljes függetlenség hangoztatására ld. pl.: Gerics 1995/1991. 50. p.

6= Pápai jelvényként beszél róla pl.: GyÖrffy, 1977. 152-157. p.; bírálatára ld.: GERICS 1995/1991. 47-50. p. A jogos kritika ellenére továbbra is pápai lándzsaadományozásról ír: Szegfű László: Pontosítási kísérlet a keresztény magyar királyság megalapításáról. In: Belvedere Meridionale, 2011/4. 70-90. p., 80-81. p.

66 G. II. 1391-1392. p., írott források 106-107. p.

6? A Bécsben, ill. Prágában őrzött királyi díszfegyverekre ld.: Fodor István: A bécsi szablya és a prágai kard. Szeged, 2000.; Uő: Szent István prágai kardja. In: Koronák, koronázási jelvények 49-72. p.