Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?
32 Egvháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) Todtbó] ismert rövidítéssel.53 54 Fabert azonban megtéveszthette Specker kettős címadása, mert Luther helyett Augustinus nevét illeszti az idézet fölé. Ezt követően Faber először röviden megismétli a központi tételt - ezúttal saját szövegeként már harmadszor a fejezetben majd számot vet a nehéz bibliai szakaszokkal, amelyekkel Specker fejezete elején találkoztunk. Júdás Makkabeus történetét azzal semlegesíti, hogy ott egy „látomásról”55 van szó. Ennek nem abban áll a jelentősége, hogy ontológiai különbséget tenne az ébren lévő Saulnak magát megmutató Sámuel és a Júdásnak álmában megjelenő Jeremiás között - ami sokat elárul a korszak metafizikai realizmusáról. A „látomás” azért fontos, mert azt a Lukács í-re hivatkozva (valószínűleg a 22. versre gondol a 11—20. versek hátterén)55 angyali - és így végső soron isteni - eredetűként értelmezi. Semmi kifogásolnivaló nem lehet abban, ha Jeremiás megjelenik egy isteni ihletésű álomban. A másik magyarázatot igénylő bibliai szakasz Jézus megdicsőülésének története, amelyet Faber azzal kommentál, hogy „Mózes és Illés megjelenése a Tábor-hegyen (Mt 17 és Lk 9) pedig megint egy más dolog, és nem azért került a Szentírásba, hogy az ember abból a holtak megjelenését megalapozza vagy azzal megerősítse”.56 Nyilvánvaló kihívást jelent Faber számára az epizód, de az is egyértelmű, hogy az értelmezés teológiai kerete erősebb, mint a kényelmetlen részlet. Ugyanakkor érdemi érveket nem tud felsorakoztatni a kívánt olvasat alátámasztására, egyszerűen csak kizárja a számára elfogadhatatlan értelmezést. Végül a szakaszt Specker érvének átvételével zárja, miszerint más példát nem találunk a Bibliában, ezért nem szabad komolyan venni az ilyen jelenéseket.5? A fejezet utolsó részében Faber két bekezdést szentel az éndóri jelenet magyarázatának. Tónusában mindkettő Lutherre emlékeztet, de az előbbi forrását nem sikerült azonosítanom. Ez talán Faber parafrázisa a karácsonyi posztillából átemelt rövidebb idézet utolsó részének, amely - idegen szerzőségre való utalás nélkül - egyértelműen azonosítható a második bekezdés hátterében.58 Faber elkötelezett tisztelője Luthernak, és nehezen képzelhető el, hogy tudatosan vegyen át gondolatokat a nagy reformátortól anélkül, hogy adósságát jelezné. Az, hogy itt hallgatólagosan kölcsönöz Luthertől, minden bizonnyal annak köszönhető, hogy Specker közvetítésével adaptálja az anyagot, és közvetlen forrásában nem szerepelt eredet53 Vő. 13. sz. jegyz. 54 „Gesichte”. Faber, 1572. c2v. 5= Egyébként a Lk 24,23 talán még jobban megfelelhetett volna Faber számára: „Auch haben vns erschreckt etliche Weiber der vnsern, die sind fruee bey dem Grabe gewesen, haben seinen Leib nicht funden, Komén vnd sagen, sie haben ein gesichte der Engeln gesehen, welche sagen, er lebe.” D. Martin Luthers Werke. Die Deutsche Bibel. 12 köt. 15 rész. Weimar, 1906-1961. 6:322.22-323.23. (Kiemelés tőlem.) 56 „So ist die erscheinung Mose vnd Helia auff dem berge Thabor Matth 17. vnd Luc. 9. auch ein ander ding / vnd nicht darumb in die Schrifft gesetzet / das man daraus die erscheinung der verstorbenen gründen/oder sie damit bestätigen sol.” Faber, 1572. C2V. 5? Vö. 9. sz. jegyz. 58 Faber, 1572. C2V-3V; WA. 10^1:588.14-18. Vö. 17. sz. jegyz.
